1956 Bács-Kiskun megyei kronológiája és személyi adattára 1. (Kecskemét, 2001)

KECSKEMÉTI JÁRÁS

- Vágó Márta beszámolt budapesti útjáról, melynek során felajánlotta a VII. kerületi hajléktalanul maradt pedagógusoknak kecskeméti kollégáik segítségét. Pénzt és ruhanemüket gyűjtöttek a rászorulóknak. - Búzás János ezután közölte, hogy visszakövetelik a pedagógusok filléreiből felépített Országos Tanítói Árvaházat, hogy az árván maradt pedagógus gyermekeket el tudják helyezni. - Utána felolvasta a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének állásfoglalását. - Dr. Katona Piroska szólalt fel először, és kifogásolta, hogy a memorandum túlságosan nagy teret szentel az anyagi követeléseknek, a politikaiakat pedig elhanyagolja. Javasolta, hogy a szociális kérdésekkel máskor foglalkozzanak. Ezt helyeselte Szabó József és Kovács Lajos iskolaigazgató is. O javasolta, hogy csatlakozzanak a Nagy-budapesti Központi Munkástanácshoz, továbbá, hogy a tanárok ragaszkodjanak ahhoz, hogy a gyerekeket magyar szellemben nevelhessék. Kételyét fejezte ki, hogy ez és a nyugodt tanítás lehetősége megvalósulhat, míg a szovjet csapatok az országban vannak. - Szabadi Sándor lelkész a lelkiismereti szabadság megőrzésének fontosságát hangsúlyozta, és szorgalmazta az iskolai vallásoktatás visszaállítását. - A hozzászólások után került sor a titkos szavazásra, ennek eredményeként dr. Rakó István lett a szakszervezet elnöke. Tagok: dr. Búzás János, dr. Katona Piroska, Szőts Rudolf, Perjési Pál, Krajnyák Nándor, Borbély Ferenc, Karácsony Kálmán, Vágó Márta, Lőrincz Béla, dr. Orosz László, Szemerei Andor, Kovács Lajos, Thomka Gyuláné és Vécsy György. - Rakó István ezután ismertette a Kocher László vb-elnökhelyettes elleni beadványt. A 610 aláírással ellátott petícióban követelték Kocher László lemondását.

282 A gyűlésen felszólalt Pullay Béla is, támogatta a követelést, valamint a munkástanácsok nevében összefogásra szólított fel, és kérte a tanárokat, hogy magyar szellemben neveljék az ifjúságot. BKMÖL XXIII. 1. b. 197/1956. A Kochcr-ügy meglehetősen felkavarta a város pedagógus társadalmát. A megyei tanács vb-elnökhelyettese ugyanis az egyik általános iskolában durván inzultálta Banó Benedekné tanítónőt. A következőket mondta: „Magukra pedagógusokra nagyon haragszom. Maguk keltettek ellenhangulatot az ifjúságban, hogy ez a mi szép rendszerünk megbukjon. Mi eddig becsültük a pedagógusokat, de ha egyszer lesz B-lista, maguk lesznek az elsők. Mi dédelgettük az egyetemi ifjúságot, és most ők fordulnak ellenünk. Most is ég 150 egyetemista hullája Budapesten a Corvin előtt, de hadd égjen. Ma megyek Budapestre és akinél fegyvert látok, magam fogom lobe lőni. Maguk merik viselni a nemzeti szalagot fekete gyászszalaggal ? A maguk fajtáját gyűlölöm!" Kocher ellen egyébként a Terményforgalmi Vállalat Munkástanácsa is panaszt tett. November 10-én ugyanis követelte, hogy vegyék le a vállalat homlokzatáról a fekete gyászlobogót. Mikor a munkások ezt megtagadták, megkérdezte tőlük: „Talán azt várják, hogy a szovjet csapatok vegyék le a fekete zászlót?" Ezután saját maga törte le, és odadobta a takarítónőnek: „Vigye haza fej kendőnek!"