Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

Nyáj Juhászok bére lészen pénzül 16. f. és a bocskor is ebben lészen, ezen kívül minden 100 Juhtól egy-egy kis véka búza. Item: 34. bárány és két suba, az egyik vágott, a másik esett bőrbül az bojtárnak. Mind gazda s mind Juhász ezen Limitációt által hágja 12 fort.-ra fog büntettetni."

421 1839-re a pénzek értéke számottevően megváltozott ugyan, de a naturáliák biztosítják a megbízható összehasonlítást a korábbi évtizedekkel. A nyájjuhász bére 25 forint, 25 bárány, 200 juh teleltetése, 4 pár csizma, 20 véka árpa, 1 porció kukoricaföld és 1 szekér szalma volt.

422 Tekintettel arra, hogy a vármegye limitálta a XVIII. században a béreket, és elég szigorúan vigyázott is a rendeletek betartására, a juhászok oly módon igyekeztek maguk számára előnyöket biztosítani, hogy jelentős számú juh tartását alkudták ki a gazdáknál. Ez különösen akkor vált fontossá, amikor a korlátozások miatt földbirtokkal nem rendelkező személyek nem tarthattak juhokat. Az engedélyezett állatok száma erősen változott, de a statútumok általában 100 juh tartását tették lehetővé a nyájjuhász számára bojtárjával együtt,

423 Néhány évvel később, 1821-ben a nyájjuhásznak bojtárostól 150, a fejős juhász számára 70 darab tartása volt engedélyezve.

424 Figyelemre méltó engedmény volt a juhok tartásának a biztosítása abból a szempontból is, „mivel ők conventionatus cselédek lévén" mentesülnek a juhok utáni adó fizetésétől.

425 A juhtenyésztésben megkülönböztetett helyet kapott az ellető pásztor, aki közel egy hónapon át megszakítás nélkül szolgálatban volt rendszerint valamely társával vagy hozzátartozójával váltva egymást. 1671-ben Fejes Máténak ezért az idény jellegű munkáért 4 forintot fizetett a város. Tekintettel arra, hogy a magyar racka juhok jól tejeltek, a fejős juhász tevékenysége a gazdaságosságot tekintve igen fontos volt. Éppen ezért esetenként engedélyezte a magisztrátus azt, hogy az anyajuhokat a fejés időtartamára a tanyákon lehetett tartani, nem kellett a távoli legelőkre kihajtani.

426 A XVIII. század végétől viszont a tilalom vált egyre meghatározóbbá. 1778-ban a tanács elrendelte, hogy a városhoz közeli csődöri járásban a gazdák a juh és tehén fejetőket számolják fel.

427 A hasonló tilalmak nem mindig lehettek eredményesek, mivel többször is meg kellett azokat újítani: „A juhászoknak testi büntetés alatt nem szabad a csordajárásokban s az új erdők és szőlők között legeltetni, a juhtartó gazdáknak pedig ide istrongakat állíttatni."

428 421 A XVIII. századi pénzek értékének alakulására vonatkozóan 1. IVANYOSI-SZABÓ Tibor: 1986. 422 SZABÓ Kálmán: 1986. 112. 423 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 104-105. de akad számos kivétel is. 1819-ben a fejősjuhász számára 50, a nyájjuhász számára 120 öreg juh tartását engedélyezte a statútum. IV. 1504. hJ 2. 299-300. 424 Már 1775-ben hangsúlyozzák, hogy a földnélküliek közül csak a juhászok tarthatnak juhokat. ÍV. 1504. cl 162. A magyar és a német juhok tartásának rendi, ill. 211-212. 425 IV. 1504. hl 304-309. 426 SZABÓ Kálmán. 1986. 108. 427 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/b 94. 428 SZABÓ Kálmán: 1986. 108. Az idézett rendeletet 1812-ben hozta a tanács.