Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

Az ökörcsorda legeltetésének biztosítása oly mértékben foglalkoztatta a magisztrátust is, hogy 1829-ben a pusztabírák feladatainak megfogalmazása során külön pontban rögzítették ezen legelők biztosítását és a túllegeltetés elkerülését.

292 Az ellentétek ezzel nem oldódtak meg, és évről évre felszínre törtek. A rideg tartásban érdekelt gazdák mindent megtettek annak érdekében, hogy az ökörcsordákhoz egyéb tenyészállatokat is csaphassanak: a matkói csordajárásban lévő ökörcsordákat „egyveleges jószággal" kívánták kiegészíteni, amit a választott közönség nem fogadott el, és ezért a tanács úgy döntött, hogy mindkét ökörcsordát korábbi formájában tartja fenn, az egyiket egészen késő őszig kint tartják, de mellettük Matkón létrehoznak egy további vegyes csordát is.

293 A ridegen tartott gulyák és a csordák szervezeti kereteinek, legelőterületeinek biztosítása sem volt elegendő az erősen eltérő igények kielégítésére. Minden tilalom és büntetés ellenére egyre gyakoribbá vált a jószágtartást szabályozó rendeletek megszegése, mind gyakrabban hagyták a gazdák tenyészállataikat szántóikon, rétjeiken, veszélyeztetve ezzel szomszédjaik növénytermesztését. Ezért már 1779-ben kénytelen határozottan fellépni a tanács: „Akik barmos marháikat, de nem fejős teheneket magok kertjeikhez akar városföldire, akar árendás pusztákra a nyári járásokból behoztak, minthogy a szomszédok füveit életik azok szántó ökreiknek nagy kárával, tehát azon marhák a járásokba visszahajtassanak..."

294 A büntetés kilátásba helyezése sem járt eredménnyel, és ezért 1781-ben ismételten kénytelen volt a magisztrátus szabályozni a marhatartást: „Mivel a városnak különös statútuma tartja, hogy a barmos marhák a kertek között ne legeltessenek, ezen statútum 6 forint büntetések alatt megújíttatott, annyival inkább, hogy a nagy szárazság miatt a kertek köze úgy megromlott, hogy őszig a marháknak csak nyavalyogni kelletik majd rajta (ide értetnek a meddő tehenek is), ha most megétetnének.

295 Ezek az intézkedések teljesen összhangban voltak a tanyákra történő kiköltözés tilalmával, de mivel a gazdaságosság, a takarmányozás és a várostól mind nagyobb távolságokban történő növénytermesztés megkövetelte a szükséges jószágok helyben történő tartását, mind gyakoribbak lettek az ellenszegülések. A város által szervezett gulyák és csordák mellett megjelentek az un. kurtafalkák. Ezek néhány gazda lovait, szarvasmarháit fogták össze a szántóföldek közötti réteken, legelőkön. Tekintettel arra, hogy gyakorta tévedtek e jószágok mások vetésébe, tilalmasba, ezen kívül kivonták magukat a város számára történő szájbér fizetése alól, és az adóztatás alól IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 106. 1503. aJ 1847. január 29., illetve március 22. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 100. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b. 106. 1781. szeptember 4. Kerteken ekkor még a szántóföldeket is értették. A 6 forint büntetés 11-12 véka búza árával, vagy 30-40 napi napszámbérrel volt egyenlő. L. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/a 200., illetve 1989/a 86-87.