Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

szarvasmarháknak csak 20,7%-át birtokolták, 1780-ban, bár arányuk a városon belül 4,7%-ra csökkent, részesedésük 40,6-re nőtt, és 1847-ben a háztartásoknak mindössze 3,5%-át jelentő gazdagok az állomány 45,3%-át birtokolták. XI. táblázat A SZARVASMARHÁK MEGOSZLÁSA AZ EGYES VAGYONI RÉTEGEK KÖZÖTT Év Réteg Háztartások 0 1-5 6-10 11-50 51Marhák össz. Év Réteg Háztartások marhát tartott Marhák össz. 1757 nincstelen 459 459 1757 törpegazda 1 349 1 052 196 70 18 13 911 1757 kisgazda 568 248 166 93 42 19 1 218 1757 közepes gazda 263 41 29 59 47 87 2 245 1757 nagygazda 233 14 8 16 20 175 7 004 1757 összesen: 2 872 1814 399 238 127 294 11 378 1780 nincstelen 723 723 1780 törpegazda 2 153 2 129 24 82 1780 kisgazda 656 566 82 7 1 459 1780 közepes gazda 214 117 64 22 11 1 105 1780 nagygazda 185 43 37 46 58 3 3 703 1780 összesen: 3 931 3 578 207 75 70 3 5 349 1847 nincstelen 807 807 1847 törpegazda 2 526 2 509 15 2 61 1847 kisgazda 875 845 26 3 1 133 1847 közepes gazda 368 339 18 10 1 165 1847 nagygazda 166 103 26 12 19 6 1 113 1847 összesen: 4 742 4 603 85 27 21 6 1 472 Tekintettel arra, hogy a cívis gazdák vagyonának egyik legfontosabb része és legfontosabb készpénzt termelő forrása a szarvasmarha volt hosszú időn át, ezek őrzésére és gyarapítására kellő gondot fordítottak. A gulyák őrzésére csak igen megbízható, és számottevő jószágállománnyal rendelkező embereket fogadtak fel. A személyek kijelölése és a bérek megállapítása a magisztrátus feladata és joga volt ugyan, de a fizetség egy részét a gazdáknak kellett átvállalniuk, a másik részt pedig a város biztosította a legeltetési díjak beszedése révén. A gulyásnak 1823-ban négy főt fogadtak fel: Kelemen Koldus József, Csorba Kanász József,