Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

a pusztaszeri gulyában 16 gazda cselédjeinek 83 marháját írtak össze. Fórián Gergely cselédjeinek 14, Ferenczy Gergely cselédjeinek 10, Kovács László cselédjeinek 13 stb. jószágja volt itt.

283 A XLX. század dereka tájára a rideg állattartás keretei jelentősen beszűkültek, és így a baromban nevelt jószág száma is erőteljesen apadt. 1844-ben a tanács előtt Kun János szenátor és Drégely István másodbíró beszámolója szerint „Pusztaszeren a három baromban van összesen a bikákon kívül 2059 db. marha... ezeken túl az egész gazdák által 278 jármos ökör és 35 tehén őriztetik. Kertészeknek van 8 tehenük."

284 Tekintettel arra, hogy a legeltetési lajstromok elég hézagosan maradtak ránk, az állomány számszerű alakulásának vizsgálata során nem mellőzhetjük a másik igen fontos adatbázisunkat, az adókönyveket sem. A másfél évszázad anyagából három olyan feldolgozást használunk fel, amelyekben elegendő és teljesnek látszó adatsorok találhatók.

285 (L. XI. táblázat.) Az adókönyvek feldolgozása során egészen más tagolást tartottunk szem előtt. A közel száz évet átfogó három időmetszet és a társadalmi-vagyoni tagolódás szerinti megoszlás, birtoklási arány több más elemzést is lehetővé tesz. Az 1707-es összeírás adatait azért nem vettük be a táblázatba, mivel csak a fejős (borjas) és meddő tehenek számát tartalmazzák, hisz ebben az évben csak ezeket vették figyelembe az adókivetés során. Minden bizonnyal a 849 anyaállaton és a 93 meddőn kívül még jelentős volt az-egyéb szarvasmarha száma is, de a rácok pusztításának és rablásának évében aligha tette ki az egész a tehenek számának a kétszeresét. Ha 1700-2000 ezer közöttinek vesszük is számukat, kétségtelen, hogy a század derekáig igen erőteljes fejlődést tapasztalhatunk, bár a szabadságharcot követő években az emelkedés elég vontatottan indult meg, hisz az adózásra számításba vett tehenek száma 1714-ben is még csak 717 volt, a meddőké pedig 81. A tényleges fejlődés csak a török háborúk végleges lezárása, a hadak elvonulása után kezdődhetett meg. Tény, hogy 1722-ben már az anyaállatok száma 1298 volt, és mellettük 153 meddőt írtak össze az adószedők.

286 1741-ben a három évnél öregebb jószágok száma 2654 db. lett.

287 A ránk maradt forrásokon belül az 1757-es összeírás az első teljességében fennmaradt anyag, amely már nemcsak a három évnél öregebb jószágokat vette alapul az adókivetés során, hanem a barmos jószágok mindegyikét. Számuk így 11378-ra nőtt. Ezért is jelentős a számszerű emelkedés az 1741-es állapotokhoz képest.

288 A legeltetési díj változó volt. 1844-ben a gazdák és a kertészek marháiktól és lovaiktól egyenként 1 váltó forint szájbért fizettek, „...a gazdák tulajdon cselédjeik által legeltetett 313 db. ökör és tehenektől pedig 30 krajcárjával számítanak szájbért..." A kivetett teljes összeg: 3133 v. forint volt. IV. 1504. Ö. 197., illetve: IV. 1504. b/ 63. 1844. június 17. IV. 1504. b/ 63. 10-11. A II. táblázat és a főként erre alapuló elemzések IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/b és 199l/a táblázatai alapján készültek. IV. 1504. ml 1714., illetve 1722. IV. 1504. ml 1741.