Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)
II. Állattartás
eredménye, hogy a magisztrátus állatgondozók, orvoslók képzésére 1801-ben 150 forintot biztosított. 269 Amikor pedig a város ménesében ismételten betegség ütötte fel a fejét, már nem kizárólag a csikósok tudományára hagyatkoztak, miként tették azt évszázadokon át, hanem sürgősen megalkudott a városgazda Farkas Ábel lacházi „lóorvossal" az állatok gyógykezelésének megkezdésére. 270 Az állatok gyógyításával kapcsolatos teendők legnagyobb részét viszont még változatlanul és változatlan körülmények között maguk a pásztorok végezték évtizedeken át. 271 A járványok mellett nem elhanyagolható károkat okoztak az év egészében vagy nagyobb részében a szabad ég alatt élő jószágok között az időjárás szélsőségei, időnként katasztrófái is. Bár ezekről viszonylag kevés feljegyzés maradt fenn, de e néhány dokumentálás alapján következtetni tudunk arra, hogy az e vidéken meglehetősen szélsőséges időjárás milyen hatással lehetett az állatállományra. A feljegyzések alapján az egyik legsúlyosabb, orkánszerű szélvihar 1816-ban söpört végig e térségen, és a város környékén is sok jószág vesztét okozta. 272 A XVIII. század derekán az igen nagy mértékben elszaporodott farkasok is több nyájban és gulyában tettek komoly kárt a szigorú telek alkalmával. A mezővárosok, köztük Kecskemét is ismételt széleskörű vadászatot és egyéb akciót szervezett irtásukra. Több alkalommal is utaltunk már arra, hogy az állattartás kereteinek kialakításában a városi magisztrátusnak mindvégig jelentős szerepe volt. Hosszú időn át alkalomszerűen döntöttek egy-egy részterületen jelentkező ügyekben a kialakult hagyományoknak megfelelően. A XLX. századra nagyobbrészt intézményesültek ezek az eljárások, és végül is a gazdasági bizottság feladatkörébe utalták a felmerülő problémák felszámolásának kijelölését. Tekintettel arra, hogy az egyes feladatok és megoldási módozatok a korábbi évek gyakorlatából érthetően igen sokat megőriztek, indokolt az ezzel foglalkozó városi statútum egész szövegét idézni, annál is inkább, mivel jó áttekintést nyújt a századelő állattenyésztésében jelentkező törekvésekről és gondokról is. „1. A marhatenyésztésre kinevezett deputációnak kötelességében fog állani, hogy a gazdasággal egy értőleg minél előbb alkalmatos pásztorokrul gondoskodjanak, véllek alkudozzanak, s annakutánna, hogy azokkal az alku tökéletesen megtétethessen, őket ezen tanács eleibe rendeljék, ahol is azoknak megfogadásuk tökéletesen végbemegy. ÍV. 1504. cl 165. 5. sz. ÍV. 1504. hl 76. 88. IV. 1504. hl 76. 136. Nemcsak az állatorvoslás módjára, hanem a különféle állatgyógyászati anyagok összetételére, az eszközök sajátosságaira vonatkozóan igen gazdag anyagot gyűjtött össze RUSVAY Kálmán a már idézett munkájában. Az 1816. január 29-30-án dúló hófergetegben az országban kb. 200 ember is életét vesztette. Csak Debrecen határában 11 holtestre akadtak a következő napokban. SZILÁGYI Kálmán: 1983. 103.