Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

nyal már akkor is sokan piacra is termelhették. Mivel akárhol nem lehet termeszteni, a XVIII. században külön dinnyeföldeket jelöltek ki. Ezek mellett az önkényes földfoglalás is gyakori lehetett a közlegelők határában. Tény, hogy a juhos gazdák több esetben tiltakoztak a hasonló megnyilvánulás ellen. „Hogy a juhok legelési többrül több szántások által ne szoríttasanak sem Szentlőrincen, sem Szentkirályon, sem Bene szélben dinnyének való földet senki foglalni ne merészeilyen."

104 A következő évben, amikor a magisztrátus döntését tiszteletben tartó gazdák külön folyamodtak újabb dinnyeföldek kijelölésére, a juhnyájak tulajdonosainak érdekeivel azonosuló hivatal elzárkózott attól.

105 Ennek a közkedvelt növénynek a termesztése az időnként felmerülő nehézségek ellenére széles körben folyhatott. Tekintettel arra, hogy a belső piac viszonylag szűk volt, a rossz utak miatt a szállítás a nagyobb városokba akkor elképzelhetetlen volt, a termés mennyiségéről, illetve a fajtákról nem találtunk feljegyzéseket. Részben a kertkultúra terjedésével és fejlődésével, részben pedig a tanyásodással lehetett szoros kapcsolatban az ásott kutak számának gyors növekedése. Már a XVII. században is előfordult, hogy kút birtoklásáért gazdák összekülönböztek, a XVIII. században mind több pusztán, tanyán ásattak jelentős vízhozamú katat. 1755-ben Borbásszálláson lévő kút közös használatáról egyezett meg Szálai János és Fazekas János.

106 A tanyák számának növekedése és a városban is növekvő vízfogyasztás következtében a gémes kutak száma rohamosan gyarapodott, de még a XLX. század dereka táján is komoly értéket jelentett egy egy jó kút. Még egészen nagy vagyonok felbecslése során sem hagyták ki az értékek felsorolásából a kutakat. Nemcsak a viszonylag jómódú Szekeres Pálné vagyonbecslésében tüntetik fel, hogy az egyik tanyáján rovásos kút, a másikon kőkút található, hanem a dúsgazdag Antal István leltárában is szerepel „egy tölgyfarovásos kút", amely 250 váltóforint értéket képviselt.

107 A rendkívül aszályos térségben igényeseb állattartás és kerti növények termesztése szinte elképzelhetetlen volt megfelelő kutak hiányában. A XVIII. század derekától a XIX. század közepéig tartó korszak legfontosabb változást a növénytermesztésben a kukorica eredményezte a szántóföldi növénytermesztésben. Nincs még egy olyan kultúrnövényünk, amely aránylag rövid idő alatt olyan magasra ívelő pályát futott volna be mint a kukorica, állapítja meg Wellmann Imre. Kezdetben, mivel a tenyészideje a gabonáétól jelentősen 104 IV. 1504. h/ 1754~58-as töredék, 1755. május 5-i bejegyzés. 105 „Gazdák uraimék az dinnyeföldek eránt tett instanciájokra determináltatott az, hogy hely nem találtatván, az dinnye alá való szántásra... nincs mód..." IV. 1504. b/ 1754—58. évi töredékek, 1756. április 27-i bejegyzés. 106 ÍV. 1504. hl 175-58. 1755. ápr. 21-i bejegyzés. 107 IV. 1504. d 204, illetve 206. Ez az összeg 3 ló árának felelt meg.