Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

dési növények termesztési, amelyből kiemelendő a dohány, kender és len, mikért a debreceni nép sok pénzt ád ki évente." Érthető, hogy Kecskemé­ten és környékén sem különbözött a termelés struktúrája érdemben. A szántóföldi növények közül legnagyobb mennyiségben itt is a külön­féle gabonaféléket termesztették. A homokos talajok miatt a búza mellett a legelterjedtebb növény a rozs volt. Búzát a gazdaságok többségében saját szükségletre termelték a viszonylag jobb minőségű talajokon. Itt is gyakori eset volt, hogy a rozzsal keverten is termesztették. A nagyarányú jószág­tartás, a megfelelő igaerő biztosítása érdekében árpát és zabot is csaknem minden jelentősebb gazdaság termelt, de az árpát emberi táplálkozásra is felhasználták. A köles még mindig az egyik legjelentősebb emberi táplálék­nak számított, és mivel viszonylag igénytelen is volt, a legtöbb gazdaság­ban termelték még a reformkor végén is. 89 Bár a város lakossága hatalmas területen gazdálkodott, „...a gabona bőven szokott teremni, mely mindazon által a népnek sokaságához képest a házi szükséglethez nem elegendő... és ezen szüksége a Tiszán túlról pótoltatik..." állapítja meg Ladányi Gergely a század végén. 90 A XVIII. század elején még igen gyakran Baranyából szállították a hiányzó gabo­nát. 91 Ezen alapvetően fontos megállapítások után részleteiben is meg kell vizsgálnunk, hogyan alakult a legfontosabb gabonafélék termésének mennyisége és ára. 1707-ben az adózásnál figyelembe vett gazdák 52,5%-a termelt bú­zát. 92 A törpebirtokkal, vagyonnal rendelkező gazdák közül csupán 47 adó­zott búza után, és átlagosan 9 pozsonyi mérőt vettek náluk nyilvántartás­ba. 93 A kisbirtokkal rendelkezők átlagosan 17,2 pozsonyi mérő után adóz­tak. 94 A középbirtokosok általában 33,6 pm (15,4 q) búzát takarítottak be. A nagygazdák 112 pm (51,2 q) termést gyűjtöttek be szérűikről. 95 Ezek 89 A mintagazdaság földjét is egymást követó' két évben, amíg a megfelelő feltételeket meg nem teremtették, kölessel vetették be. Nyilván a megfelelő piaca is megvolt a terménynek. ÍV. 1504. cl 178. 90 XV. 22. I. Ladányi Gergely: Kecskemét leírása. 91 Ugyanazon a napon érkezett meg Tóth István Baranyárul, és 10 kocsin 283 itt való öreg véka búzát hozott. IV. 1510. al 1719. 38. 92 Itt utalnunk kell arra, hogy ezekben az évtizedekben nem különböztették meg követke­zetesen egymástól a búzát, a rozsot és a kétszerest. Éppen ezért a korabeli megfogalmazást szükséges követnünk, bár fel kell tételeznünk, hogy amikor nincs külön feltüntetve a rozs és a kétszeres termésmennyisége, ez a búzával együtt szerepel. 93 A pozsonyi mérő országosan ismert és használt gabonaürmérték, 61,49 liter űrtartalom­mal. Lényegében megegyezett a kila-val. Ezt igazolja egy 1720-ból való kitétel is: „67 pozsonyi kila árpát, kiláját 20 poltura." IVÁNYOSI-SZABÓ: 1985/e 155. 94 Nem könnyű teljes pontossággal átszámítani a régi űrmértékek alapján a termést a ma használatos súlymértékekre, bár a pontosabb tájékozódás érdekében ez igen hasznos lehet. A búza esetében 75 kg hektó liter súlyt feltételezve a 9 pm 4,1 mázsa, a 17,2 pm 7,9 95 A statisztikai adatok IVÁNYOSI-SZABÓ: 1989to és c feldolgozások táblázatai alapján készültek.

Next

/
Thumbnails
Contents