Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)
VI. A pénzügyek alakulása
váltó forint kész pénzem". Ebben az évtizedben minden bizonnyal jóval többen járhattak el úgy mint özvegy Sallai Antalné, akinek testamentuma szerint csak szerény ingatlana volt, de ezeken túl rendelkezésére állt „kötelező levelek mellett gyümöltsözésre kiadott tőke", amit 23 esetben 20 és 600 forint közötti összegben helyezett ki, és 4600 forintra rúgott. A sok hasonló példa közül célszerű még kiemelni a 66 éves korában végrendelkező Czirkos Pongrátz József esetét, aki öreg korában értékeinek jelentős részét azért tette pénzzé, hogy azt kamatra kiadhassa. Természetesen az ő eljárása sem volt egyedi, hisz Fekete Sándor ugyanebben az évben keletkezett végrendeletében utalt arra, hogy apósától származó örökségen belül „Jószág semmi, minthogy tisztelt ipam uram a gazdálkodásról lemondván, jószágait még maga életében mind eladta" és így ezüstben és aranyban hagyott rá 3000 ft. értéket. 963 Mivel a hitelezés csak a polgári forradalom előtti évtizedben intézményesült nálunk, az előző évtizedekben és évszázadokban a magán emberek mellett az egyházak nyújtottak hitelt az erre szorulóknak. A helyi egyházak és a piarista rendház sem zárkózott el ezekben az évtizedekben attól, hogy a törvényes 6%-os kamatra kisebb-nagyobb összegeket kihelyezzen. Már a század elején is több végrendeletben utalnak arra, hogy „a szent ecclésiának vagyok adós". Mind a piaristák, mind a református kollégium rendelkezett a szegény diákok taníttatásához szükséges alapítványokkal, adományokkal. Ezeknek az alapítványnak gyarapítását kötelességüknek érezték, és ennek érdekében a piaristák 1758-1776. között 71 személynek 20 és 300 forint közötti összegben 6940 forintot adtak ki. Ugyanígy igyekeztek jól sáfárkodni nünd a kollégium mind a templom és a rendház fenntartását, bővítését szolgáló összegekkel is. Ezen esetekben is hasonló nagyságú összegekről volt szó néhány tucat ember számára. 964 Az egyházak mellett az árvaszékek nyújtottak kisebb-nagyobb hiteleket a kezelésükben lévő összegből. Ezekhez elsődlegesen a gyámok juthattak hozzá, de nem ritkán kívül állónak is adtak a gondozásra átadott összegből kölcsönt. Ezek is viszonylag kis tőkével gazdálkodhattak ÍV. 1504. Végrendeletek. 1831. 39., 48., 52., 61., 1833. 31., 1834. 39., 23., 1834. 57., 33. Tucatjával lehet összegyűjteni olyan végrendeleteket, melyekben főleg özvegyek, akik a gazdaságok irányítására már nem szívesen vállalkoztak, igen figyelemre méltó összegű készpénzt hagyományoztak. Özv. Berta Péterné 2000, özv. Sárközi Ándrásné 700, özv. Homoki Szabó Pálné 1400, Szálai Jánosné 1132 ft. stb. IV 1504. Végrendeletek. I. 1733. Surányi Istvánné 1762-ben pl. 400 forintot vett fel, és ennek fedezeteként lekötötte házát és szőlőjét. IV: 1504. Végrendeletek. I. 1762. 799. ÍV. 1504. b/ 1754-58. közöti töredékek. TV, 1504. y/25. A református egyház ugyanilyen módon igyekezett növelni az oktatásra adományozott összegeket. Az iskolák fenntartására, építésére a város lakosai mindig példamutatóan adakozók voltak. Figyelemre méltó e tekintetben özv. Homoki Szabó Pálné végrendelete, aki 200 váltó forintot hagyott a református iskolára, hogy kamata „...azon tanuló ifjúnak adatasson, ki az oskolai szék által ki adandó matériárul legjobb munkát fog készíteni..." IV. 1504. Végrendeletek. 1833. 27.
