Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)
VI. A pénzügyek alakulása
napóleoni háborúkat követő bizonytalan gazdasági állapotok között és a hatásukat nálunk is éreztető gazdasági válságok idején megkülönböztetett becse lett ismét az aranyvereteknek. Nem véletlen, hogy a város számára kölcsönként felvett Összegek esetében következetesen rögzítették, ha a summát aranyban adta a hitelező. 921 Nem változott érdemben a helyzet a következő évtizedekben sem. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején is érthetően megnőtt az értékét biztosan őrző pénznem iránti igény. Ezekben a hónapokban pénzügyekben is különösen gyakran szorult helyzetbe került a város, és magán emberektől is kénytelen volt újabb é3 újabb kölcsönöket felvenni, hogy az aranyukat visszakövetelő hitelezőket ki tudja elégíteni. Október folyamán pl. Horváth Cirill, a később méltán híressé vált irodalmár sietett 102 arany erejéig a városi pénztár segítségére. 922 Amikor pedig a szabadságharc alatt a korábban felvett 400 aranyat nem tudták visszafizetni maradéktalanul a hitelezőnek, „természetben, az ezt 400 darab aranyig kiegészítő összeget pedig 275 p.ft-ban és 30 krajcárban" váltották meg. 923 A körmöci arany értéke a XVIII. század során a többi valutához képest alig változott. A szabadságharc után 504-510 dénár közötti értékben fogadták el, ami 1780 tájáig alig változott. A francia forradalmat megelőző válság és a forradalom alatt megváltozott gazdasági viszonyok hatására viszont emelkedett valamelyest ágiója: 1785-ben 5,24, 1790-ben pedig 5,40 magyar forint értékben számították. 924 A méltán híres és megbecsült körmöci aranyakon kívül jelentős exportja révén a város lakossága jól ismerte és használta is a különféle külföldi aranyakat is. 926 A más országból származó aranyak megjelenése és 921 A pénztári főnapló 1847. augusztus 23-i bejegyzése szerint „...báró Keményné részére... a városnak kölcsön adott 800 db. aranyaktul 1846. július 12-tól f. évi július 12-ig, két évekre - az aranyakat 5 pengő forintyával számítva - kamatokat fizettem 1200 vft-t." IV. 1510. a/ Főpénztári napló, 106. 922 ÍV. 1510, a/ Főpénztári napló, 1847/48. 38. 923 Tehát 342 aranyat természetben adtak át, és a hiányzó 58 aranyért fizették a 275 pengő forint és 30 krajcárt, amely összeg 688 váltó forinttal és 45 krajcárral volt egyenértékű. Ebben az esetben a hitelező a szokásosnak mondható 5 pengő forintos árfolyam helyett 6 pengő forint és 45 krajcárt kért a megszorult várostól, amely igen nagy felárat jelentett. Ez a tény is érzékelteti, miiyen becse lett a gazdaságilag bizonytalanná váló hónapokban az aranynak. 924 rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1986. 70. 926 Ezt támasztja alá V. SZÉKELY György: 1984. régészeti vizsgálatai is (112-115). A város környékén feltárt XVII. század végi legnagyobb lelet kb. fele nem ismert ugyan, de az ellenőrizhető 206 db. aranyveretből németalföldi 94 db. (45,9%), német birodalmi 53 db. (28,8%), osztrák tartományokból való 31 db. (15,1%), lengyel 9 db. (4,4%), spanyolnémetalföldi 4 db. (2%), egyéb 8 db. (3,9%). A néhány évtizeddel később, 1740-nel záródó másik gazdag lelet 205 darabból állt. Ezek a pénzek már merőben eltérő gazdasági és politikai viszonyok között halmozódtak fel a tulajdonos kezében. Ezekből magyar dukát 176 db. (85%), osztrák tartományokból származott 11 db. (5,4%) német birodalmi 9 db. (4,4%), velencei 7 db. (3,4%) és spanyol 2 db. (1,0%).
