Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)
I. Növénytermesztés
nemzetőrök összeírása során külön is kénytelen volt a magisztrátus rendelkezni a tanyákon élő gazdák nemzetőröknek történő összeírásáról. 55 Csányi János, aki a szabadságharc alatt a város főbírója volt, nem szól külön gazdákról és kertészekről, ő „...2000-re könnyen számítható tanyaépület, azokban pedig folyvást ott lakó s szinte két ezerre számítható kertész családot..." említ. 56 Csányi adatai nemcsak azért mondhatók megbízhatóaknak, mivel a város közigazgatásának egyik irányítója volt évtizedeken át, és így friss és korrekt adatokkal rendelkezett, hanem azért is, mivel a II. József kori összeírás adatai is megerősítik állítását, amely szerint már 1787-ben 1308 állandóan tanyán tartózkodót számláltak öszsze. 57 A kintlakók számával kapcsolatos kisebb bizonytalanság ellenére megállapíthatjuk, hogy az 1840-es évek végére visszavonhatatlan győzelmet aratott a tanya, ez a magyar Alföld jelentős részén annyira jellemzővé vált gazdasági szervezeti egység, amely a táj képét is számottevően formálta. A hódoltság során elvadult puszták a tanyaképek megjelenésével ismét kulturtájjá váltak. Ezt a lényegi változást jól érzékelték a kortársak is: „...Már csak a tanyák is úgy tűnnek föl a végtelen pusztákon mint kellemes enyhadó ház a szaharai sivatagokban, miután alig lelhető csak egy tanyaépület is, mely gyönyörű facsoportozatokkal körülövedzve ne volna, és el ne volna mellékesen ellátva gazdagon termő zöldséges kertekkel." 58 4. Szántóföldi növénytermesztés al Az agrokultúra alakulása Miként korábban már utaltunk rá, Kecskemét határában a szántóföldi növénytermesztés feltételei csak viszonylag szűk körben voltak igazán jók. Néhány pusztától eltekintve a legtöbb helyen a talaj annyira homokos volt, hogy a korabeli agrotechnika szintjén csak az igénytelenebb gabonafélék hoztak megbízhatóan jó termést, csak az ezekkel való gazdálkodás vált igazán kifizetődővé. Bár a korábbi évszázadokban is folyt itt szántóföldi növénytermesztés, de mindenekelőtt a város délkeleti és keleti részén fekvő, legjobb talajú pusztákon. 55 IV. 1504. hl Tanácsi jegyzőkönyvek, 1848. II. 120. Lakos Béla a szabadságharc alatt csak „harmadfélszáznál több kint lakó család"-ról szólt. 56 CSANYI János: 1840. 78. Minden bizonnyal az ő közlése alapján említ a Kubinyi-Vahot kötet is 2000 kertészt. 57 LETTRICH Edit: 1968. 26. Lakos mellett Gesztely-Nagy is a tanyákon kint lakók viszonylag alacsony számát hangsúlyozza: „Az 1850 előtti térképek is azt igazolják, hogy a határ- és dűlőtérképeken tanyák alig akadnak..." 1926. 16. Állításaikat a feltárt adatok erősen megkérdőjelezik. 58 KUBINYI Ferenc — VAHOT Imre: 1853. 113.