Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

vannak 34, a külsőbb utczákon pedig 22, összesen 56 kereskedőboltban a portékák mindenféle nemeivel kereskedők. Kik közül némellyek igen szép és nagy kiterjedésű kereskedést gyakorolnak, nemcsak itt helyben, hanem külső városokban is."

909 Tekintettel arra, hogy a reformkor utolsó évtizedében még a vidéki városokban is számottevő gazdasági pezsdülés mehetett végbe, Kecskemét kereskedelmén, áruinak forgalmazásán és különféle, ehhez kapcsolódó szolgáltatásain belül is a korábbiakhoz képest jelentős változás tapasztalható, amely során a kereskedelem szervezete egyre inkább differenciálódott, az áruforgalommal foglalkozók száma pedig jelentősen nőtt. Már az egyszerű felsorolás is érzékelteti, hogy valójában egy mindinkább városias igény kielégítésére alkalmas ágazat bontakozódott ki. A városban 1850-ben már 5 gyógyszerész, 3 hadseregszállító, 78 kereskedő, 62 kocsmáros, 16 kupec, 9 kereskedelemmel kapcsolatos haszonbérlő és 5 vendéglős működött közre a bővülő igények kielégítésében.

910 Ezekhez járult még 24 hentes, 10 juhhúst mérő és a mészárszékek sora. Az igények és ennek nyomán a kereskedelem differenciálódását érzékelteti, hogy bár a 78 kereskedőből 16-nál nem jelölték pontosabban, mire szakosodott (valószínűleg ezeknél nem lehetett egyértelműen szakosodásról beszélni), 15 féle megkülönböztetéssel találkozunk: 2 aprólékkereskedő, 2 boltos, 1 bőr-, 3 fűszer-, 3 gyapjú-, 6 házaló, 3 kis-, 1 liszt-, 15 rőfös-, 1 só-, 1 szalonna-, 8 szatócs-, 4 vas-, 10 vegyes kereskedő és 1 zsibárus lelhető fel a lajstromban.

911 A kereskedelemből élők számát gyarapították ekkor is mindazok, akik a piacokon árulták rendszeresen portékáikat. Ezekről pontos feljegyzéseink nincsenek ugyan, de viszonylag pontos képet alkothatunk róluk a már idézett 1842-es feljegyzés alapján, e szerint a piacon árusító hentesek száma kb. 50, a különféle élelmiszereket árusító kofák számára 400 férőhelyet biztosított a város, a szappanosoknak és gyertyaárusoknak 40, a sóárusoknak 20, a pattogatott kukoricát árusítók számára 70, a sajtárusoknak 60, a kalácsosoknak 30, a zsibárusoknak több tucat és a kenyereseknek is ugyancsak több tucat hely volt fenntartva. Ezek alapján a nem boltban árusító, de kizárólag vagy nagyobb részt a kereskedelemből élők száma 6-700 között lehetett a a század derekán a városban. Tehát rninden különösebb fenntartás nélkül megfogalmazhatjuk, hogy Kecskemét árucseréjét lebonyolítók, az abból élők száma figyelemre méltóra duzzadt a polgári forradalom időszakára. A közel 300 boltban vagy háznál árusítóval együtt számuk kb. ezerre tehető, tehát kilencven 909 CSÁNYI János: 1940. 79. 910 SZABÓ Richárd: 1845. 823. A város ismertetése során kiemeli, hogy annak bármely pontján meglepően sok kocsma található, és ebbe ő sem vette bele a zugméréseket, az un. kurtakocsmákat. Még sajnálatosabbnak mondta azt, hogy ezekben a kocsmákban nemcsak a bort mérték. Az „hagyján lenne, ámbár erkölcsi tekintetben nem látom hasznát az ily számtalan kocsmáknak - ha csupán bormérést jelentenének: de jelentik az erkölcsi romlottság s fajtalanságnak műhelyét". 911 IV. 1609. ml 1850-1851.