Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

Célszerű röviden utalni a száz kereskedő rendi és vagyoni összetételére is, annál is inkább mivel igen kevés olyan nyilvántartás áll rendelkezésünkre, amely ezt lehetővé teszi. Megállapíthatjuk, hogy a nemesek is, bár csekély számmal, de képviselve vannak. Mindketten élő állatokkal kereskedtek, kupeckedtek.

901 A nyilvántartásba vett kereskedők aránytalanul nagy részét a gazdák alkották, akik tehát teljes jogú, házzal is rendelkező adófizetők, és közel tíz százalékot alkottak az itt zsellérnek nevezett személyek, akik tehát saját lakóházzal és fundussal nem rendelkeztek. Közöttük mindössze két fő szerepel, aki sertésekkel és tehenek vásárlásával kupeckedhetett, a többi a kereskedésnek azt a formáját űzte, amely igen csekély befektetést igényelt: kufár, vásáros stb. A vagyoni összetétel alapján csoportosítva Őket azt látjuk, hogy az érdemi adóalappal nem rendelkezők közül került ki ezen kereskedők 14%-a, tehát közülük minden hetedik a nyomor szélén tengődött. A 26 törpegazda nagyobb része az alkalmi kupeckedésből és kofálkodásból próbálta előteremteni nem sokkal magasabb szintű megélhetését.

902 Közöttük is aránytalanul nagy számban voltak azok, akik a kereskedelem legkevésbé tőkeigényes formáit űzték: kofálkodtak, vásározók lettek.

903 Feltűnőnek mondhatjuk, hogy tisztes jómóddal rendelkező, középgazdák között viszonylag csekély azok száma, aránya, akik saját jövedelmüket kereskedéssel egészítették ki. A nyolc jómódú gazda között található az egyetlen búzakereskedő, akinek léte jelzi, hogy érdemi többlet termelés volt már gabonából ezekben az évtizedekben a városban. A többi lényegében az egykori tőzsér ősök nyomdokain próbált haladni, de már a megváltozott körülmények között csak lényegesen szerényebb keretek között kupeckedett néhány tucat saját és felvásárolt marhával, ökörrel.

904 A folyamatos, a bolti kereskedelmet, az áruk raktározásával együttjáró igényesebb kiszolgálást csaknem kizárólag a görög kereskedők biztosították. A városban a XVII. század végén feltűnt kereskedők az adóösszeírásokban nem lelhetők fel, mivel nem rendelkeztek letelepedési engedéllyel, és külön szerződés alapján rögzítették adójuk összegét. 1756-ig csak görög férfiak élhettek a városban. 1708-ban 26, 1755-ben pedig 44 férfiről történik említés a görögök kompániájában. 1764-ben már 22 boltban 37 férfi, 2 (magyar származású) asszony és egy öreg nő, 2 fiú gyerek, 41 segéd és inas volt Kecskeméten.

905 Az alkalomszerűen a század elejétől fel-fel tűnő zsidó kereskedők még a század derekán is periferikus szerepet kaptak az itteni 901 A nemesek számát tekintve ez csaknem tíz százalékot jelent, de az ilyen szűk társadalmi rétegnél a százalékos kiemelés az esetlegesség miatt nem lenne szerencsés. 902 A város lakosságának többségét kitevő törpegazdák közül igen kevesen választották ezt a tevékenységet, a 21 fő soraikon belül mindössze 1,5%-ot képviselt. 903 Ezek az ugyancsak viszonylag népes társadalmi réteg 4,5%-át alkották. Ezen a társadalmi csoporton belül, amely a harmadfél százat sem érte el, mindössze 3%-ot képviseltek, tehát ritka kivételnek számítottak. 905 HAJNÓCZY Iván: 1939. 11-14.