Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

sem tudja olyan eredetiségében felidézni az egykori valóságot mint a korabeli források, a piaci árusok taxáinak felsorolása is segíthet abban, hogy felmérjük, a XVIII. század végéhez képest két évtized alatt milyen jelentősen változott a városon belüli árutermelés, milyen további szakosodások mentek végbe, milyen körülmények között végezték e kereskedők munkájukat. (L. XXXII. táblázat.)

786 XXXII. táblázat A HETIVÁSÁROK ÁRUSAINAK FIZETÉSI KÖTELEZETTSÉGEI (1810) Sorszám Kereskedő, iparos megnevezése Összeg (krajcár) 1 Dohányosok (minden bálától) 3 2 Pálinkások (egy-egy akó) 3 3 Nyergesek 20 4 Kolompárosok 18 5 Életes szekerek 12 6 Hagymások 9 7 Új kocsikat és szekereket árulók, minden szekértől 18 8 Fűszerszámosok (ponyvasátoroktól) nagyobbaktól 6 kisebbektől 30 legkisebbektől 24 9 Fa edényekkel és abroncsokkal kereskedőktől szekerenként 20 10 Fa lapáttal és villával kereskdőktől kocsinként 18 11 Vasasok, szekerenként 20 12 Zsidók, akik ponyva sátorban a szabók utcájában, amely a város felé nyúlik, 33 akik a Csizmadia pince háta mögött, a domboldalban árulnak, 27 IV. 1504. hJ 6. 1810. A kimutatás tartalmazza a korábbi tarifákat, a javasolt újabbakat és az elfogadottakat. Itt csak az utóbbit rögzítjük. Érdemes utalni arra, hogy belső vásártéren felállított bódékban nemcsak a négy-öt országos vásár alkalmával árusítottak a kereskedők, hanem általában a hetivásárok alkalmával is.