Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

árucsere, a kereskedelem meghatározó fontosságúvá vált. Ennek szervezése és szabályozása minden bizonnyal a Mohács előtti évszázadokra nyúlik vissza, de csak a hódoltság korából maradtak fenn erre vonatkozó írásos emlékeink, amely időszakból részben földesúri, főleg pedig a városi statútumok adnak viszonylag bő támpontot. A következő évszázadokban ez a tevékenység még fontosabbá vált a város életében. Éppen ezért érthető, hogy közel száz olyan rendelet maradt meg e másfél évszázadból, amely részben vagy egészben a kereskedelem egy-egy részterületével foglalkozik. A mezővárosok egyik legfőbb kiváltsága éppen a kereskedésen belüli nagyobb szabadság, jogilag biztosított kiváltság volt. Kecskemét tanácsa a város polgárainak ilyen irányú jogait már a XVII. században is egyértelműen és többször is megfogalmazta: ^Akárminemű kereskedésben is induljon meg a kecskeméti ember, az ki Kecskeméten lakik, s adót ad, szabad legyen annak mindennemű kereskedésbeli eszközökkel élni, azt az városra behozni, árulni s eladni, akár szűr, ködemen, dolmány, nadrág, süveg, saru, gyolcs vászon az, mivel életét keresi, marhák és akárminémű névvel nevezendő jószágok, barmok és eszközök legyenek, abból adaját költségét kiteremteni s az után élni."

742 Az egyik legjelentősebb jog, amelyet egy-egy mezőváros a maga számára meg kívánt szerezni az országos jellegű vásár volt. Kecskemét legrégebbi jegyzőkönyvei is említést tettek három országos vásár rendezésének jogáról.

743 Az 1670-es években a kuruc háborúk nyomán a létbizonytalanság olyan mérvű lett ezen a vidéken, hogy a város magisztrátusa nem merte vállalni a vásárok megrendezését, és a vele járó nem csekély anyagi kockázatot, ezért I. Lipót királytól kérte ezek bizonytalan időre szóló felfüggesztését, amelyre az engedélyt az uralkodó 1676. augusztus 5-én adta meg.

744 Két évtizeddel később viszont, a török kiűzését követően a város már 1696-ban kérte, hogy a korábban szokásos három országos vásárát felújíthassa. Lipót kiváltságlevelében kiemelte, „hogy ezen városnak már azelőtt is, Magyarország hajdani Szent királyainak, a mi boldog emlékezetű elődeinknek engedelméből, évenként három országos vásártartási szabadalma mindig megvolt, s háborítatlanul jelenben is megvan, úgymint az első Szent Gergely pápa, második Szent Lőrincz, harmadik Szent Katalin szűz és vértanú ünnepein."

745 rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 13-14. Bár később valamelyest korlátozták a viszonteladás lehetőségeit, azt teljesen nem számolták fel. A háború pusztítása előtt 1591-ből származó jegyzőkönyvekből vették Hornyik János és a munkásságát folytatók az ide vonatkozó adatokat. Koháry István, a város legnagyobb földesura is utal 1677. június 2-án kelt levelében arra, hogy Kecskeméten „az vásárok immár nem celebráltainak". IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 23-24. Futólagos jegyzetek a kecskeméti országos és heti vásároknál. Ballá János megjegyzése: Ezt a kéziratot Illés ny. főkapitány a levéltárba tétel végett beadta 1893. június 7. A kéziratos anyagon a dátum: 1883. okt. 5. Hornyik János aláírásával.