Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

hogy itt már a hódoltság korától megszűnt a nyomáskényszer, az egyes gazdák a birtokukban lévő területet tetszés szerinti formában művelhették meg.

25 Az aránylag nagy kiterjedésű határ lehetővé tette, hogy a szántóföldet, rétet, legelőt egymás mellett különítsék el, minden gazda évről-évre ugyanazon a területen gazdálkodjon, és a vetésforgó egy sajátos formáját valósítsa meg saját gazdaságán, bérletén belül: „...nem lévén itt azon gazdálkodás nemesítését gátló környülállás, hogy a telkek dűlőkre s vetőkre szaggatván fel, ugyanazon gazdának őszi vetése egy, tavaszija más, ugarja harmadik, kaszálója pedig 4. s. a. t. helyen feküdgyék, s az idő szerinti takarításokat, mindegyike ugyanazon időben tenni kényszerüljön..."

26 emeli ki a város mezőgazdaságának egyik legfontosabb sajátosságaként a kortárs Csányi János is. Bár pusztán a parcellázások során minden gazda egy tagban kapta meg bérelt vagy vásárolt területét, a XLX. században egyre gyakoribb lett, hogy a legtöbb gazdának volt saját tulajdonú szőlője, szántóföldje és egy vagy több bérlete. így valójában a gazdák jelentős hányadának birtoka több részre tagolódott: „...nem egy, de két három, az első rendű gazdák pedig 5-6 külön távoleső helyeken is bírnak szántóföldeket, amelyek úgy egymástól 4-5 órányi, valamint a várostól is 2-3-4 órányi, de némelyike 8 órányi távolságságban is esnek..."

27 A mezőgazdasági felszereléseket viszont egy helyen volt célszerű tartani, és bizonyos munkákat (pl. a nyomtatást) ugyancsak célszerű volt a legnagyobb birtoktesten elvégezni. Az egykori puszták, amelyek korábban a legeltetést, a XIX. században pedig már a növénytermesztést szolgálták, olykor 20-30 kilóméterre voltak a várostól. Ezek megművelése csak úgy történhetett, hogy ott tartós szállásokat, tanyákat hoztak létre. A rossz utak a termények városba történő szállítását csaknem lehetetlenné tették. A cselédek élelmezése és a jószágok takarmányozása is azt követelte, hogy a termény nagyobb részét helyben tárolják, illetve az egyre jobban kiépített tanyákon gyűjtsék ösz28 sze. A tanyarendszer, amely Kecskemét mezőgazdálkodásában a XVIIIXLX. század folyamán mind fontosabbá vált, jelentős múltra tekint vissza. Ez a sajátos mezőgazdasági üzem, képződmény fejlődése során és a közvetlen környezet hatására többféle formát öltött magára. Éppen ezért nem 25 BALOGH István: 1962. 620., illetve VARGA János: 1982. 436^38. 26 CSÁNYI János: 1840. 78. A tanács már 1826-ban felszámolta azt a korábbi szokást is, hogy a marhát és juhot tartó gazdák a termények betakarítása után „...mások földeit szabadon s átaljában legeltethessék..." Uo. 27 KUBINYI Ferenc — VAHOT Imre: 1853. 106. 28 OROSZ István: 1980. A tanyák különféle hátrányaival szemben ezt a kétségtelen előnyét emeli ki.