Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

A malmos gazdák a féltékenység és a váratlan konkurrencia miatt „mélyen megilletődtek, tekintve malombéli értéküknek ezáltal tetemes csökkenését". Mégsem a tilalom érdekében fogtak össze, hanem arra kívánták kényszeríteni Klingertet, hogy vagy részvényesként vegye őket maga mellé, vagy szolgáltassa ki műszaki dokumentációját. A magisztrátus ezekkel a követelésekkel szemben érthetően mereven szembeszállt.

603 A gabonafeldolgozáson túlmenően a különféle olajos magvak hasznosítása volt az igazán jelentős mezőgazdasághoz kapcsolódó ipari tevékenység. Az olajütés, az olajpréselés már a XVIII. században jól ismert tevékenység volt. Ha túlzottan nagy számban nem is volt a városban olajütő, feltétlenül széles réteget érintett. Ezért volt kénytelen a magisztrátus már 1773-ban statútumban szabályozni az üzemeltetés feltételeit, amelynek kivonata ránk maradt: „Minthogy az olajsutusok a lakosokat nagyon zsarolták, azért a lakosság utasíttatott, még pedig kemény büntetés terhe alatt, hogy egy pogácsától járó egy garason kívül semmit egyebet ne adjanak."*

04 Mindez kevés eredménnyel járhatott, mivel 1777-ben a tanács újabb rendeletben volt kénytelen szabályozni az ott folyó munkát, megkísérelni a visszaélések korlátozását: ,Az olajsutukban ennekutánna minden pogácsától egy garas fog fizettetni, azért a gazdától a sutusok sem ételt, sem italt ne kívánjanak. Ennek felette azon pogácsákon kívül, melyek a főzés közben a katlan alatt elégnek, minden pogácsa a gazdának, ki az olajat ütteti, egészen visszaadassék."

605 1780 táján hét olaj ütő után vetett ki a város adót. A szabályozatlanul és rendkívül sűrűn épített házak között ezek a létesítmények igen komoly veszélyt jelenthettek. A gyakori tűzeset miatt a város vezetői ennek érdekében is újabb szabályrendeletek meghozatalára kényszerültek. 1797-ben Vég János nyújtott be instanciát a tanácshoz, melyben azt kérte, hogy a Csongrádi és a Mezei kapuk között kiosztott új házhelyeken felépíthesse azt az olajütőjét, amelyet a városból a tűzveszély miatt tiltottak ki.

606 A XLX. század derekáig mind mennyiségi, mind minőségi fejlődés megfigyelhető e téren is. 1815-ben Ladányi Gergely, a város egyik jelentős vagyonnal rendelkező embere és tisztségviselője kért fundust olajmalmához. 1820-ban Schweiger Márton türelmezett izraelita kapott 20 évre engedélyt olajmalom működtetésére. 1829-ben csaknem egyidőben Csillag Mártonnak, ugyancsak türelmezett izraelitának és Ferenczy Györgynek, Gergelynek és Lászlónak nyílt lehetősége olaj malom felállítására.

607 A fokozódó haszon és ezzel együtt az erősödő konkurrencia jele volt, hogy 1844-ben a választott közönség a malmos gazdák kívánságának megfelelően nem javasolta Hakker Lőrinc izraelita számára egy újabb olaj malom engedélyezését, „kit a törvény sem jogosít" erre. Érdemes felfigyelni arra, IV. 1504. b/ 1848. I. 797. és 796. tsz. A tűzrendészeti jóváhagyás után a tanács formálisan is kiadta az engedélyt a négykövű malom működtetésére. 604 IV. 1504. b/ 76. 336. 606 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 19917b 89-90. 606 XV. 4. 1797. 210. 607 IV. 1504. y 76. 245-252.