Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

gabonatermése után. Ez a lendület tovább tartott, hisz alig több mint húsz év után, 1780-ban már 1353 a kertes gazdák száma. Ezen igen gyors fejlődés után a következő hét évtizedben visszafogottabb lett a növekedés üteme: 1847-re csak 1609 lett a szántófölddel rendelkezők száma. Feltétlenül utalnunk kell arra, hogy ez a növekedés nincs szinkronban a lakosság számának alakulásával, az ugyanis még ennél is lényegesen nagyobb ütemben gyarapodott. 1678-ban a kertes gazdák az összes gazda 64,4%-t alkották, 1707-ben 52,5, 1757-ben már csak 45,3%-át. 1780-ra javult az arány: 49,5% volt a kertes gazdák aránya, de 1847-re egy egészen nagy süllyedés tapasztalható: csupán 33,9%-ban rendelkeztek a gazdák valamilyen szántóval. Ez a csaknem egyenes vonalú tendencia nyilvánvalóan érzékelteti, milyen mértékben szűkült a szabad földfoglalás lehetősége, jelzi egyben mennyire nőtt a szántóföld értéke, hisz a mezőgazdaságból nem vándorolt el a munkaerő, hanem rohamosan nőtt a zsellérek és a kertészek számának szaporodásával és a bevándorlással. III. táblázat KECSKEMÉT HATÁRÁNAK MEZŐGAZDASÁGI HASZNOSÍTÁSA A XIX. SZÁZAD ELEJÉN Puszta Kaszáló és szántó Szőlő Erdő Közlegelő Sivány homok Összesen Kecskemét belső határa 37214 4966 803 17063 6800 66846 Borbás 3971 3971 Szentkirály 16286 624 1868 18778 Felső Alpár 3466 3784 7250 Szentlőrinc 8331 230 3000 11561 Matkó 2750 2250 Köncsög 9000 9000 Ágasegyháza 4902 3212 8114 A növénytermesztés gazdasági súlyának növekedését, a szántóföld és szőlő vagyon képző szerepének fokozott előtérbe kerülését mi sem érzékelteti jobban mint az, hogy a kiváltságosok és a vagyonosabb csoportok aránya hogyan változott a másfél évszázad alatt, illetve ezzel párhuzamo-