Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

Mesterség Nincstelen Törpegazda Kisgazda Középgazda Nagygazda Összesen Üveges 1 1 Vadász 1 1 Varga 6 3 1 10 Varrónő 1 1 Összesen 14 66 115 31 16 242 A békés fejlődés fél évszázada során a város lélekszáma, gazdasági potenciálja és a lakosság igénye minden téren rendkívül sokat gyarapodott. Ennek illusztrálására az adózásnál figyelembe vett mesterek száma feltétlenül megbízhatóbb jelzés, mint az időközben megalakult céheké, hisz az önálló szervezet kiépítése nemcsak a társadalmi igényt nagyjából követő mesterek számától, hanem több más jogi előfeltételtől és gazdasági érdektől is függött.

517 (L. XX. táblázat.) Az iparosok számszerű növekedése csaknem olyan ütemet jelez, mint a lakosság szám szerinti gyarapodása. Ez több tényezőre vezethető vissza. Az első és legfontosabb mindenképpen az, hogy a lakosság fizetőképessége és az iparcikkek valamint a különféle szolgáltatások iránti igénye rendkívüli módon megnőtt. E téren feltétlenül gondolnunk kell arra, hogy a városba érkezők aránytalanul nagy része cselédként, csaknem földönfutó zsellérként, jobbik esetben vagyontalan mesterlegényként jött a városba. Itt viszont a szorgalma révén, elég könnyen tudott a maga számára megfelelő anyagi bázist teremteni. Már önmagában a mesterségek szám szerinti növekedése, a 13-ról 32-re történő gyarapodása is azt érzékelteti, hogy a mind nagyobbra duzzadó mezőváros lakossága nemcsak mennyiségét tekintve növelte vásárlóképességét, hanem azt is, hogy egyre differenciáltabb igények jelentek meg viszonylag széles társadalmi háttérrel. A 44 csizmadia, a 21 szabó, a 24 takács, all kovács, a 10 lakatos stb. önmagában is jelzi, hogy mind a termelésen belül, mind a legalapvetőbb szolgáltatások terén nagyságrenddel nagyobb lett a kereslet, mint egy fél évszázaddal korábban. Ali gombkötő, a könyvkötők, az üveges, a fésűs, a csutorás, a sütögető stb. jelenléte pedig azt érzékelteti, hogy a városiasabb, a divatot jobban követő ízlés folyamatosan formálta a lakosság mind szélesebb körének igényét. A kézműipar gyors növekedését a központi gazdasági intézkedések is több téren előmozdították. Az 1723. évi CXVIII. t.c. arra utasította a központi kormányszerveket, hogy különféle kézműveseket hívjon be az országba. Az így beköltöző iparosok komoly kedvezményekhez jutottak, mivel számukra 15 évi adókedvezményt biztosítottak. Minden bizonnyal ezen kedvezmények is hozzájárultak ahhoz, hogy Kecskeméten megszaporodott a német nyelvű iparosok száma.

518 Természetesen 517 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/b 224-225.