Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

voltak egy szervezetben. 1742-ben Ruz Mihály főcéhmester kezdeménye­zésére tudtak önállósulni, amikor Koháry András földesúr megerősítette levelüket. Ebbe a céhbe szerveződtek a puskaművesek és a sarkantyúsok is. Sőt itt találjuk az órásokat is. Egy évvel később 1743-ban alakult meg a gombkötők céhe, amelynek szabályzatát a budai céhmesterektől kérték meg. Kőművesek és ácsok évszázadok óta dolgoztak a városban. A nagyobb építkezésekhez azonban más településekről hoztak mestereket. A refor­mátus templom építését a hódoltság utolsó éveiben debreceni mesterekre bízta az eklézsia. 511 De még 1775-ben is, amikor a magisztrátus új vendég­lő építését határozta el, úgy döntött, hogy annak munkálatai „nem kecs­keméti, hanem tanultabb kőművesekre bízatik." 512 Tehát nem lehet véletlen, hogy a kőműves- és ácsmesterek 1779-ben alakították meg saját szervezetüket, amelynek szabályzatát Mária Terézia hagyta jóvá. A fenti­ek miatt az is részben érthető, hogy tagjainak többsége német volt, így a szabályzatot is németül fogalmazták meg, sőt 1829-ig a jegyzőkönyveiket is németül vezették. A kerékgyártó mesterek csak hosszas küzdelem után érték el célju­kat. Már 1785-ben folyamodtak céhszabályzatuk megerősítése végett, de ez nem járt sikerrel. Majd 1801-ben fordultak a Helytartótanácshoz azzal a kéréssel, hogy számukra a céhszabályzatot megadják. 613 Kísérletük nem járhatott eredménnyel, mert még 1845-ben is kérvényezték, hogy céhet alakíthassanak. 514 A molnárok 1817-ben kapták meg levelüket Ferenc csá­szártól. Ugyancsak Ferenc aláírásával megerősített céhlevelük volt a tí­mároknak, akik ebben az évben Koháry Ferenccel is meg tudták erősíttetni azt, és így használhatták is. 1818-ban meg is választották a céh tisztikarát. A cipészek csak 1829-ben tudták elérni, hogy önálló céhbe tömörüljenek. A városi tanács ebben az évben adta meg számukra az en­gedélyt ahhoz, hogy szabályzatukat használják. 515 Természetesen nemcsak a felsorolt mesterségeket űztek Kecskeméten a tárgyalt másfél évszázad során. Több olyan mester volt a városban, akik más céhekben voltak tagok, vagy nem tartoztak egyetlen szervezethez sem. A város iparosainak céhszervezetekben történő tömörülése mellett, annak a folyamatnak jobb megismerése érdekében is feltétlenül szüksé­ges, hogy röviden jelezzük, milyen mesterségeket űztek a városban, és hány mestert vettek nyilvántartásba az adószedők a korábban jelzett idő­pontokban. 516 (L. XLX. táblázat.) 611 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/d 379. 612 Szilády Károly jegyzetei II. LDC. Az 1775-83. évi jegyzőkönyv 8 lapjáról készített kivonata. 513 SZABÓ László: 1933. 18. 514 IV. 1504. b/76. 489. 516 SZABÓ László: 1933. 18-19. 516 Az adatsorokat IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/b és 1991/a feldolgozásai alapján állí­tottuk össze.

Next

/
Thumbnails
Contents