Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

mindinkább fontosabb, majd végül meghatározó lett. Maga a termelő tevékenység is lényegesen több ipari terméket igényelt. A harmadik szakasz egybeesik a mind nagyobb arányú parcellázással, amely hatására részben a szőlőművelés és gyümölcstermelés, részben pedig a kapásnövények és a különféle ipari növények termesztése, valamint az istállózó állattartás vált egyre inkább meghatározóvá. Bár a gazdaságok számának növekedési üteme tovább mérséklődött, létrejött egy több mint félezer háztartásból álló, jómódú, illetve egyenesen gazdag paraszti réteg, amely egyre polgárosodottabb körülmények között élt és termelt. Ez a viszonylag széles réteg az ipar számára újabb felvevő piacot jelentett. Igényeik kielégítésére újabb szolgáltatások, újabb iparágak jelentek meg a városban. A jelentősebb alföldi mezővárosok iparának kialakulása a hódoltság időszakára vezethető vissza. Kecskemét kézműiparának első írásos emlékei is ezekből az évszázadokból valók, de kétségtelen, hogy a hódoltságot megelőző évszázadokban is folyt a városban az ipari termelés.

503 Tehát a XVIII. századi fejlődésnek komoly előzményei voltak. Ugyanakkor utalnunk kell arra is, hogy a mezővárosi céhek kialakulása nem szolgálta egyértelműen a gazdasági fejlődést, sőt a század második felében egyre jobban gátolta azt. A szabad királyi városok polgáraival szemben a mezővárosok iparosai jogilag jobbágyok voltak, éppen ezért minden fontosabb jogi aktust csak földesuraik tudtával és jóváhagyásával kezdeményezhettek. Tehát a század első felében az egyházi és a világi földesurak engedélyétől függött az újabb céhek megalakulása is. Mária Terézia 1761-ben kiadott rendeletében a központi kormányszervek hatáskörébe utalta ugyan az engedélyezést, de azt mindenkor a földesúr hozzájárulásához kötötte. Nem jelentett érdemi változást e tekintetben az 1805. és az 1813. évi céhszabályzat sem. Mivel ezek is megkövetelték a céhkiváltságért folyamodó mesterektől földesuruk hozzájárulását.

504 A XVT-XVII. század folyamán Kecskeméten hat céh tudott kiváltságlevelet szerezni. A legelső céhlevél, amely a város levéltárában fennmaradt, 1557-ben keletkezett: a Szegedről ide menekülő ötvösök kérték azt a debreceni ötvös céhtől.

505 Az itt élő mesterek valóban sokszorosan igazolták munkáikkal kiemelkedő mesterségbeli tudásukat, sőt művészi felkészültségüket is.

506 Alig néhány évvel később, 1559-ben kaptak közösen céhlevelet a szűcsök és a szabók, de az ünnepélyes megerősítésre száz évet kellett várniok. A szabók egyébként már 1585-ben önálló céhet alakítottak, de a teljes önállóságot időközben elveszítve csak ekkor adott számukra Wesselényi Ferenc nádor céhszabályt. Ezt erősítette meg 1730-ban Pest-Pilis-Solt vármegye. Tekintettel arra, hogy ez a szabályzat is elavult, 1772-ben a pozsonyi szabócéhhez fordultak azzal a kéréssel, hogy HORNYIK János: 1860.1. 73-79. SZABÓ László: 1933. 9. EPERJESSY Géza: 1967. 18-21. HORNYIK János: II. 279. B. BOBROVSZKY Ida: 1980.