Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

vagyonbizonytalanság miatt viszont mind ezek, mind juhaik száma erősen ingadozott. 1546-ban a későbbiekhez képest szerényebb létszámú lakosságon belül 16 birkás gazdát írtak össze, kiknek 3756 darab jószág után kellett adózniok. Ezek száma 1562-re 41-re nőtt, és állományuk 10693-ra gyarapodott.

371 A XVII. századból nem maradtak fenn hasonló adatok, és így csak a dézsmabárányok jegyzékei alapján tudunk megközelítően következtetni az egész állományra. 1662-ben 30 gazda 449 dézsmabárányt volt köteles beszolgáltatni, 1667-ben 21 gazda 326 darabot. A békésebb években számmottevő fellendülés tapasztalható, mivel a gazdák száma 95-re, a dézsmálásra adott bárányoké pedig 829-re nőtt. 1685-re, a felszabadító háborúk kibontakozásának hatására ismét a visszaesés következett, amikor már csak 69 gazdától 223 dézsmabárányt tudtak behajtani.

372 A jelentős ingadozást ebben a században a minduntalan visszatérő háborús évek és pusztítások okozták.

373 A XVIII. századtól lényegesen több és megbízhatóbb forrás áll rendelkezésünkre, és ezek birtokában a juhok számának alakulását is pontosabban nyomon követhetjük.

374 (L. XVII. táblázat.) A XVIII. század elején a rendkívül hosszú háborús időszak miatt a juhok száma fokozatosan csökkent, miként mérséklődött a juhos gazdáké is. Mivel a táblázat adatai végső soron az adókönyvekből származnak, bizonyos letagadások miatt a valóságosnál minden esetben kisebb állományt jeleznek. Ez az adócsökkentésre való törekvés viszont minden egyes felvétel során érvényesült, így a növekedés, illetve a visszaesés tendenciáját feltétlenül megbízhatóan mutatják. Kétségtelen, hogy a XVIII. század derekára 1707-hez képest kb. tízszeresére növekedet a város juhainak száma. Ez a mondhatjuk példátlan növekedés közel egy századon át tartó virágzáshoz vezetett a juhtenyésztés terén. A század végére egyértelművé vált ugyan, hogy a gyapjútermelés terén jelentkező konjunktúrának a lehetőségei nagyos is behatároltak, de egészen a polgári forradalomig közel azonos szinten maradt az állomány. 371 MÉSZÁROS László: 1979. 85. 372 rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/c 342. 373 Ha abból indulunk ki, hogy dézsmára minden tizedik bárányt kellett beadni, a letagadásoktól most eltekintve, a bárányok számát viszonylag pontosan meg lehet becsülni. Nem járhatunk messze a valóságtól a teljes állomány számának megállapításában, ha a bárányok számának négy-ötszörösét vesszük alapul. 374 A táblázat IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/b és 1991/a táblázatai alapján készült.