Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

XV. táblázat A MÉNESES LOVAK MEGOSZLÁSA AZ EGYES VAGYONI RÉTEGEK KÖZÖTT Év Réteg Ház0 1-2 3-6 7-10 11Összetartás méneses lovat tartott sen nincstelen 46 46 törpegazda 293 286 7 13 1707 kisgazda 187 159 27 1 39 közepes gazda 106 73 29 4 65 nagygazda 31 8 5 9 2 7 260 összesen 663 572 68 14 2 7 377 nincstelen 459 459 törpegazda 1 349 1 339 5 2 2 1 50 1757 kisgazda 568 553 10 2 1 2 47 közepes gazda 263 216 30 14 2 1 123 nagygazda 233 97 31 46 18 41 1 824 összesen 2 872 2 664 76 64 23 45 2 044 nincstelen 723 723 törpegazda 2 153 2 151 3 5 1780 kisgazda 656 641 14 1 26 közepes gazda 214 168 46 85 nagygazda 185 78 70 26 7 4 734 összesen 3 931 3 761 133 27 7 4 850 A lótenyésztés társadalmi vetületét érintve egyáltalán nem felesleges külön is kitérni, hogy a Kecskeméten mindvégig viszonylag csekély számban lévő nemesek milyen arányban részesedtek, illetve ezen keresztül milyen hasznot húztak a közlegelők használatából. A rendi kiváltság valamilyen formájával rendelkező, azaz valamilyen címen nemesi rang viselésére jogosult, vagy jogot formálók aránya a város adófizetésre nyilvántartásba vett háztartásain belül 1707-ben is csak 1,7%-ban voltak. Arányuk a század derekára a nagyarányú bevándorlás hatására 0,7%-ra apadt, és 1847-ben is csak 2,8% maradt. Ezek ellenére a XVIII. század elején a ménesek állományának 20,9%-át, a század derekán már 45,6%-át, és 1847-ben pedig már a rideg ménesekben tenyésző állatok 72%-át birtokolták. Mindezek ismeretében érthető, hogy a városon belül a reformkor vége felé Pusztaszer felosztásáért kibontakozódó társadalmi mozgalom rendkívül szenvedélyessé vált. Simonyi János tanácsnok