Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

Az értékesítésre kerülő marhák között megkülönböztetett figyelmet kaptak már a korábbi évszázadokban is a göbölyök, a hízott marhák. Tekintettel arra, hogy ezeket lényegesen magasabb áron tudták értékesíteni, a göbölytartás, meddő tehenek, ökrök, tinók felhízlalása csaknem külön foglalkozásnak minősült, bár kétségtelen, hogy néhány göböly tartására több gazda is vállalkozhatott. A XVIII. század derekáról fennmaradt egy erre vonatkozó rövid, valószínűleg nem teljes kimutatás. E szerint a kecskeméti gazdák közül Bócsán 3 fő 158 db., Köncsögön 2 fő 97 db., Monostoron 6 fő 53 db. és Szentlászlón 34 fő 880 db. összesen tehát 39 gazda 1188 göböly ökröt tartott.

318 Tekintettel arra, hogy a takarmánytermesztés még igen kezdetleges állapotban volt, a göbölyöket is nagyobbrészt a közös legelőkön tartották, és így sok gazda érdekeivel ütközött felhízlalásuk. Éppen ezért folyamatosan a jelentősebb társadalmi feszültségek egyik gerjesztője lett a göbölytartás, illetve az ebből származó nem csekély haszon. A legelők fokozatos zsugorodása miatt a választott közönség 1823-ban úgy döntött: „mivel a göbölytartás a városnak eleitől fogva kárára volt, ez egyáltalán eltöröltessen."

319 Ezt a követelést a magisztrátus úgy látszik komolyan figyelembe vette későbbi döntéseinél. Legalábbis ezt bizonyítja, hogy két évvel később ugyancsak a választott közönség azt követelte a tanácstól, hogy „Az ágasegyházi pusztában lévő göböl járás göbölnek nem léte végett árendában kiadattasson."

320 E szűkös adatsor is érzékelteti, hogy részben a külföldi kereslet csökkenése miatt

321 milyen nagyarányú visszafejlődés tapasztalható e téren. Külön is ki kell térnünk arra, hogy a szarvasmarhák a helyi húsellátásnak jelentős hányadát alkották. A legrégebbi feljegyzéseink is dokumentálják, hogy a hódoltság utolsó évtizedeiben is két mészárszék biztosította folyamatosan a város lakosságának húsellátását.

322 A XVIIL század folyamán pedig már négy mészárszéken biztosították a folyamatos húsmérést még a háborús években is.

323 Az élőállat és a különféle húsok árának alakulására itt részletesen nem térhetünk ki, annál is inkább mivel ezek részletes feldolgozása az 1662-1790 közötti évekből rendelkezésünkre áll.

324 Tekintettel arra, hogy a helyi árak alakulásáról a későbbi évtizedekből nincs feldolgozás, célszerű egy rövid összesítést mellékelni a reformkor végéről. 326 (L. XIII. táblázat.) Bármilyen röviden is, de ki kell térnünk a szarvasmarhák hasznosításakor a bőrtermelésre, amelyről gyakorta elfeledkeznek, pedig részben jelentős exportcikk volt ez hosszú időn át, részben pedig az tette 318 819 320 321 322 323 ÍV. 1504. y/ 34. IV. 1503. a/ 1823. január 27-i jegyzőkönyv 2. pontja. IV. 1503. a/ 1825. május 25. GAÁL László is kiemeli munkájában, hogy ezekben az évtizedekben csökkent a magyar szarvasmarhaexport. 1966. 256. IV. 1508. d 1662-től. TV. 1510. g/ 1693-tól. 324 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/b 159-320. IV. 1510. hl 6.