Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
Nemzetiségpolitika Magyarországon - 1945 - Földreform és belső migráció
A Népgondozó Hivatal dél-magyarországi kirendeltségének vezetője szeptemberi jelentésében kemény szavakkal illette az intézményen belüli mozdulatlanságot, a következetlenséget, a szervezetlenséget. Talán nem tanulságok nélküli, ha hosszabban idézzük. „Legnagyobb hiba, amivel legnehezebb is leszámolni, az anarchia! Igen nyugodtan mondhatom, hogy e téren anarchia van. Anarchia van a földigénylés elbírálásánál, mert az ismert plakát jelmondatából kiindulva: „Azé a föld, aki megműveli!", így mindenki, bármilyen foglalkozású is legyen, mert most a konjunktúra ennek kedvez! - földigénylő és birtokos akar lenni. Ez még nem lenne olyan nagy hiba, ha hozzá is látna a munkához. Sajnos azonban a munkájuk a kész termés betakarítására, szüretelésre és dínomdánomra terjed ki, nem törődvén a holnappal, gyűléseznek, korteskednek nap-nap után. Csak a munka nem halad. Az a súlyos eset is fent áll, hogy nemcsak ezek nem dolgoznak, hanem nem engedik dolgozni a magában véve talán szorgalmas embert sem. Sajnos, intő szavunk, felszólításaink süket fülekre találnak, mert a pártpolitika mindent contrerninál. l3S Ennek az égisze alatt mennek az önkényeskedések, bundos kilakoltatások, a bundosok leltár nélküli kirablása. Ehhez segédkezet nyújt hivatalos helyről a Földművelésügyi Minisztérium kiküldötte is, pl. legutóbb Apátvarasdon, ahol a hivatal megkérdezése nélkül rendőri segédlettel összeköltöztetést, helyesebben formális deportálást rendelt el. Mintegy 32-33 bundos német család önkényes kilakoltatásáról van szó, ahol leltározás nélkül történt (botokkal, baltákkal) az összeköltöztetés. Hogy ilyenek előfordulhatnak, annak elsősorban a csekély hivatali létszám, a megfelelő közlekedési eszköz hiánya, és ennek kapcsán az emberek tájékozatlansága az oka. Kellő ellenőrzés - amihez elegendő személyzet, és annak ellenőrzése! híján olyan mérvű lehet ez az anarchia, hogy botrányba fullad az egész telepítési akció, mert ilyen körülmények között - ahelyett, hogy a garasoskodásig menő takarékoskodás menne - a katymári református lelkész is szót emelt. „Katymár bunyevác nemzetiségű község írja. Felszabaduláskor a lakosság széles rétege az MKP és az ún. antifasiszta blokk köré csoportosult. A települési lehetőség megnyíltakor a helybeli hangadó bunyevácság minden valamire való telephelyet a maga számára lefoglalt, még a nősülés előtt álló ifjak is foglaltak maguknak lakóházat. A fennmaradó telephelyekre a közigazgatási tisztviselők, illetőleg a katymári KFB vezetőségének meghívására — főleg Szentesről — önkényes áttelepülők jelentek meg a községben. A Kommunista Párt hetente küldi le embereit, pl. Macskási Mihályt, aki a jobbára azonos pártbeli telepeseket mindenben segíti." — MOL. J.Gy. Belügyminisztérium Népgondozó Hivatal iratai 24781/1945. - Földművelési Minisztérium Telepítési Osztálya 101354/1946. 135 Gontreminál: ellenakcióval meghiúsít.
