Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])

Nemzetiségpolitika Magyarországon - 1945 - Földreform és belső migráció

A dél-magyarországi kirendeltség egyes körzeteinek 1945-ös telepítési adatai Kirendeltség neve Letelepített családok Elfoglalt házak Üres telephelyek (ház és föld) Üres ház Bajai 2 437 2 711 149 Pécsváradi 771 681 271 7 Hegyháti és Sásdi 1463 1264 _ 168 Pécsi 875 313 11 19 Villányi 927 835 121 8 Siklósi és Szendőrinci 174 113 15 2 Mohácsi 958 835 263 169 ÖSSZESEN 7 605 5 616 681 522 Mintegy két hét leforgása alatt (november 21.-december 4.) a Népgondozó Hivatal 4645 újabb családot telepített le, közülük 1103-t az ország déli részén helyezett el. Mint látható, a telepítési lehetőségek ezen a területen is minimálisra csökkentek. Az elfoglalt házak és a telepes családok számaránya azt tükrözi, hogy már eddig is több családot helyeztek el egy házban. A bajai körzetben a fordított arány a helyi házigénylők juttatásából adódik. Az év végén kelt heti jelentések változásai azt jelzik, hogy a Népgondozó Hivatal az ősz beálltával is teljes kapacitással dolgozott. Ez az ország egyes területein - az őszi idő ellenére - a svábok tömeges internálását, más községbe költöztetését, míg másutt összeköltöztetését jelentette. Vélhetően a hideg idő és a telepesek nagy száma is gyors munkára ösztönözte a telepítést végző hivatalokat, ami a körülmények ismeretében jogi „nagyvonalúságot" eredményezett. Valószínűleg éppen ezért, a személyes tiltakozások mellett megszaporodtak a testületek - önkormányzatok, egyházak - jogorvoslatot sürgető beadványai, közbenjárásai is. A katolikus egyház feje, Mindszenty bíboros október 10-én Miklós Béla miniszterelnöknek írott levelében a mosoni kitelepítések körülményeit kifogásolja. Az első lépés - mint írja - a tavaszon a férfiak, nők, betegek és öregek deportálása volt. Augusztusban kezdődött meg a németek kitelepítése házaikból, falvaikból, egyelőre még csak vidékre, de „a mód olyan, hogy egyre menne, ha mindegyiket mindjárt