Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])

A magyar-szlovák lakosságcsere és a magyarországi telepítések összekapcsolódása - A német nemzetiségű lakosság kitelepítésének folytatása

érkezésére való tekintettel 1947 elején fölgyorsult, s emiatt erről ismét kiéleződtek a belpolitikai viták. Az MKP és az NPP természetesen nem akarta elveszíteni azt a politikai tőkét, amit - nem pusztán a juttatás, de annak gyors, szervezetlen, ellenőrizetlen, a telepesek számonkérését nélkülöző módja miatt is - a nincstelen, földnélküli, mindenféle szempontból kvalifikálatlan lakosság földhözjuttatásával megszereztek. Ezért a fölülvizsgálatok és az azt követő kimozdítások — amely egyébként nem volt jelentős méretű - miatti panaszosokat ismét védelmükbe vették, és a földreformhoz köthető belső telepítések következetes véghezvitelét szorgalmazták, ami újabb 80 000 - 100 000 ember országon belüli mozgatását jelentette volna. Éppen ezért az elkezdődött felülvizsgálatokat mindenféle módon lassították, illetve fölfüggesztését szorgalmazták. A megoldást a svábok kitelepítésének fölgyorsításában, illetve elszállításukig tömeges összeköltöztetésükben látták. A Független Kisgazdapártot a birtokos parasztság, a még ki nem telepített sváb gazdák védelme, és a mezőgazdasági termelés biztosítása vezette, amikor a fölülvizsgálatok következetes véghezvitelét, s a további belső költöztetések felfüggesztését sürgette, az áttelepítendő szlovákiai magyarok alapvető egzisztenciális biztonságára való hivatkozással. A Szociáldemokrata Párt szintén a belső át- és a német kitelepítések leállítását szorgalmazta, elsősorban a gazdasági konszolidáció miatt, ami a tulajdon törvényes biztonsága nélkül nem valósulhatott meg. A folyamatos és jelentős mértékű népmozgás azonban ezt akadályozta. Az egy, jószerével másfél éve tartó viták fő érvei és jellemzői tehát megmaradtak. A problémakör belpolitikai vetületei időrőlidőre fölerősödtek, megoldására azonban nem került sor, mert az erre irányuló javaslatokat a pillanatnyi politikai érdekek, és nem stratégiai elgondolások motiválták. így volt ez a nemzetgyűlés 1947 elején megtartott ülésein is, amikor a pártok az egyes tárcák költségvetésének megvitatásakor a telepítésekkel kapcsolatos álláspontjukat ismételten kifejtették, azért, hogy ezt a folyamatot a holtpontról kimozdítsák, illetve érdekeik, elképzeléseik szerint gyorsítsák, vagy lassítsák. A Kommunista Párt szónoka a Belügyminisztérium költségvetési vitáján, 1947. február 26-án fejtette ki e témában pártja álláspontját. A magyarországi német nemzetiség helyzetéről, mint fasiszta és volksbundista bűnösök megérdemelt sorsáról beszélt. Az 1946 nyarán kibontakozott csoportos mentesítési akciók miatt élesen bírálta a Kisgazdapártot, mint amely tevékenységével alapvető nemzeti érdekeket sértett. A Belügyminisztérium előző évi kitele-