Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])

A telepítések végrehajtásának útvesztői - Telepítések 1946 júniusáig

fosztogatók statárium elé állítását, dupla fizetést, és a sváb lakosság iránti fraternizálás megszüntetése érdekében politikai átnevelésüket javasolja.

222 A budaörsi fosztogatásokról általánosságban ugyan, de a napi sajtó is beszámolt. „Egy rendőrzászlóalj jelenléte - írta a Kis Újság nem volt képes megakadályozni, hogy a községnek majdnem minden borpincéjét és lakatlanná vált házát a világtáj minden oldaláról beszivárgó fosztogatók fel ne törjék, és ki ne rabolják."

223 Hasonló cselekményekre került sor Törökbálinton, amelyről külföldi újságírók - főként csehszlovákok - is tudomást szereztek, és fényképekkel illusztrált cikkeik jelentek meg a szlovák sajtóban. A Miniszterelnökség felelősséget firtató kérdéseit Szepessy Géza, a Népgondozó Hivatal vetetője azzal védte ki, hogy „mindössze 400 rendőr áll rendelkezésére, holott 6 4 hadosztályt kért, (...) ennélfogva nem áll módjában a falut az esetleges fosztogatóktól megvédeni."

224 Sok helyütt nem jutott nyugvópontra a községek élete a kitelepítések befejezését követően sem. A Pest környéki falvakban is elteijedt, hogy a mentesítési bizottság újbóli felülvizsgálatot tart. A visszamaradottakon ismét a bizonytalanság és félelem lett úrrá, s ami ilyen körülmények között természetes, a tavaszi mezőgazdasági munkák helyett inkább saját sorsukkal, ismételt mentesítésükkel törődtek. Shvoy Lajos székesfehérvári püspök már a kitelepítési rendelet megjelenését követően interveniált a német anyanyelvűek érdekében, mert mint írja: „megdöbbenve olvastam, hogy azokat, akik a kormány bizalmas felhívására s a közigazgatás elég nyomatékos szorgalmazására magyar nemzetiségűnek, de német anyanyelvűnek vallották magukat, a kormány szintén kitelepítendőknek ítélte." Ezért beadvánnyal fordult a miniszterelnökhöz, és az amerikai misszió vezetőjéhez, de választ egyik helyről sem kapott. A Pest környéki falvak német lakosságának kitelepítésekor tapasztalt visszásságokért, valamint azért tiltakozott, hogy „az államhű svábjaink a volksbundistákkal és SS-kel egy elbírálás alá kerüljenek, s mindenükből kifosztassanak". A püspök nehezményezte továbbá, hogy a színtiszta katolikus falvakba - ahol nincs sem református templom, sem iskola - tiszántúli református telepesek kerülnek. Az 222 PIL. 274. f. 10. cs. 35. ö.e. A kitelepítések emberi tragédiáit megrázóan ábrázolja Kalász Márton Téli bárány és Mészöly Miklós A kitelepítő osztagnál című művében. 223 Kis Újság, 1946. február 15.224 MOL. J.Gy. Miniszterelnökség iratai 11437/1945.