Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])

A telepítések végrehajtásának útvesztői - Telepítések 1946 júniusáig

bályok bevezetésére. Élve ezzel a jogával, a Budapest környéki községekben már a végrehajtás előtt teljes zárlatot rendelt el. Korlátozta a községekben lakók szabad mozgását - kijárási és lakhelyelhagyási tilalom -, a gyülekezést és a szeszfogyasztást. A településeken idegen személy engedély nélkül nem tartózkodhatott, és onnan tilos volt bármit is kivinni, vagy a kitelepítendőktől bármit elfogadni. Az egyes községekben elrendelt „rendkívüli állapot" sokszor több hétig eltartott, mert a kitelepítések koordinálatlansága, a szervezetlenség és egyéb okok - pl. vagonhiány - miatt a tervek betartása lehetetlennek bizonyult. Ez azonban a szétzilált és egyébként is visszaesett mezőgazdasági termelést tovább csökkentette.

213 A Pest környéki falvak kitelepítésének megkezdése előtt már 640 személyt kiszállítottak az országból, de a későbbiekben sem derült arra fény, hogy ezt a tranzakciót ki szervezte, illetve melyik szerv ellenőrizte. Annyi bizonyos, hogy az 1946. január 10-én és 11-én Bácsbokod községből kitelepítettek jugoszláv állampolgárságú, német nemzetiségű személyek voltak. Az akció valószínűleg diplomáciai bonyodalmat okozott, ezért az Ágfalvánál kiléptetett szerelvény útraindítóját a Népgondozó Hivatal és a határőrség egyaránt kereste. A történtekért egyik szervezet sem vállalta a felelősséget.

214 Az ország déli határa mentén fekvő falvaknak 1944 őszétől komoly gondot okozott a jugoszláviai menekültek elszállásolása és ellátása. A háború alatt ugyanis részben munkakeresés, részben önkéntes vagy kényszerű visszatelepülés folytán jelentős számú jugoszláviai illetőségű, német nemzetiségű személy került Németországba, vagy a német katonai megszállás alatti területekre. Ezeknek az embereknek egy jelentős része, valamint a frontról és fogságból érkező dél-bácskai német férfiak 1944 őszétől eredeti lakóhelyükre Magyarországon keresztül akartak visszatérni. A jugoszláv hatóságok azonban nem fogadták be őket, így a határ menti falvakban húzták meg magukat, amíg kedvező alkalom nem kínálkozott a családjukkal való kapcsolat felvételére, vagy a hazaszökésre. Sokszor azonban hónapokig nem történt semmi. Jelentős volt a Bánátból és Bácskából elüldözött, vagy a front közeledtével menekülők száma is. A fluktuáció, a naponta változó létszám miatt az adatok ingadoznak, de a főispáni jelentések csak Bács-Bodrog megyében 10-15 000 Jugoszláviából elmenekült vagy kiutasított, de oda visszatérni szándékozó személyről számolnak be.

215 Kis Újság, 1946. január 29. MOL. J.Gy. Belügyminisztérium Népgondozó Hivatal iratai 32180/1946.