Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])

A telepítések végrehajtásának útvesztői - A kitelepítések előkészítése

nyezték a rendelet bevezetőjének megfogalmazását, amelyben a magyar kormány teljes egészében áthárítja a felelősséget a szövetséges nagyhatalmakra.

208 Az inkriminált részt kifogásolta Vorosilov marsall is, aki Tildy miniszterelnöknek küldött 1946. január 25-i levelében - egyetértve Key vezérőrnaggyal - hangsúlyozta, hogy: ,A Németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács döntése csupán a magyar kormány kérésének kielégítése", és kérte a rendelet bevezetőjének ilyen értelmű módosítását, illetve az észrevétel jegyzékben történő visszaigazolását. Gyöngyösi külügyminiszter 1946. február 22-én eleget tett ennek, s a következőket írja: „a magyar konnány tudomással bírt az Amerikai Egyesült Államok kormányának a kollektív felelősségrevonást elítélő felfogásáról."

209 A végrehajtás bizonytalanságai miatt az osztrák kormányköröket is foglalkoztatta a magyarországi németek sorsa. Többször hangoztatták, hogy Ausztria sem mozdonyt, sem szenet, sem élelmet nem tud a kitelepülök számára biztosítani. A gazdasági következményeknél is jobban foglalkoztatta azonban az osztrák kormányt az a lehetőség, hogy az amerikai hatóságok részben osztrák területen helyezik el a Magyarországról kitelepített svábokat.

210 A kompromisszumra való készség hiánya miatt azonban sem az országon belüli tiltakozások, sem a diplomáciai figyelmeztetések nem tudták az elkezdődött folyamatot befolyásolni vagy fékezni. 208 Az Egyesült Államok január 2-i jegyzéke, amelyben ismételten leszögezték, hogy az amerikai álláspont szerint a kollektív bűnösség elve nem alkalmazható egy egész népcsoportra, s nem bír kötelező előírással a magyar kormány számára a NSZET 1945. november 20-i állásfoglalása, sőt szívesen vennék, ha a kitelepítendők számát csökentenék. A magyar Külügyminisztérium viszont válaszában kitért az amerikai álláspont kétértelműségére, hiszen a szövetséges nagyhatalmak különböző fórumain a kitelepítésekkel kapcsolatban hozzájárult a legszigorúbb rendelkezésekhez is, míg a másik oldalon azok enyhítésére biztatta az érintett - jelen esetben a magyar — kormányokat, illetve azokat az elveket kérte számon, amelyeket maga sem érvényesített magatartásában maradéktalanul. — Balogh, 1988. 96-98. 209 Balogh, 1988. 97. 210 Balogh, 1988. 97. - MOL. J.Gy. Külügyminisztérium Békeelőkészítő Osztályának iratai II./28.