Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])

A telepítések végrehajtásának útvesztői - A kitelepítések előkészítése

egyik járásban a magyar házastársat fogják nagyobb érdemnek tekinteni, a másikban a szakszervezeti tagságot stb (...) Nem mondja ki sem az alaprendelet, sem a VU, hogy német anyanyelvű zsidók nem esnek a rendelet hatálya alá. Ennek megállapítására pedig a Fegyverszüneti Egyezmény is kötelez. A zsidókérdésen felül sok más előre nem látható eset, továbbá nemzetgazdaságilag megfontolandó körülmény (szakmunkás, szakemberek) merülhet fel. Ezért szükségesnek látszik, hogy - a földreformtörvény rendelkezéseihez hasonlóan - valamely magasrangú, politikai judíciumú és megvesztegethetetlen fórum, célszerűen a nemzetgyűlés politikai bizottsága állandó albizottságot küldjön ki, melynek joga legyen a Nemzeti Függetlenségi Front pártjai vezetőségének vagy egyes minisztereknek javaslatára a rendelettől független egyéni vagy csoportos mentesítéseket megadni. Ugyanez a bizottság legyen a németek kitelepítésének ellenőrző fóruma, mert az alsóbbrendű közigazgatási szerveknek adott teljhatalom problematikussá teszi az egész akció emberséges, igazságos és méltányos lebonyolítását. A leltározó bizottságból a VU rendelkezései szerint hiányoznak a helyi emberek (emiatt máris súlyos tárgyi panaszok vannak a falvakból, ahol nagy visszaélések történnek); be kell kapcsolni a Nemzeti Bizottságot vagy a helyi pártszevezetek bizalmi kiküldöttjeit. A bizottság összetétele - ismét a tisztségek szokványosán aránytalan elosztását a koalíció pártjai között tekintetbe véve - nem megfelelő: belügyminiszter kiküldöttje, Népgondozó-kiküldött és rendőri kiküldött rendszerint egy és ugyanazon párt tagjai. Ki fogja és miből gondozni a lefoglalt állatállományt? Ezzel és más kérdésekkel kapcsolatban megállapítható, hogy a VU megőrzési rendszere olyan, hogy az államnak biztosan nem marad semmi, a károk és hiányok - utólag meg nem állapítható „adminisztratív" okokból - óriásiak lesznek, és a szomszéd államokból kitelepített magyaroknak nem lesz mit adnunk. Qelenleg a rendszer az, hogy a betelepítettek egyik házról a másikra vándorolva sorra „kieszik", vagyis felélik a vagyonállományt; most majd a leltározás előtt és a leltározás s a megőrzési átvétel között tűnik el minden.) óriási hatásköre van a leltározás és megőrzés tekintetében ellenőrizetlenül - a miniszteri biztosnak. Sok-sok milliárdos értékről van szó, amelyek nem bízhatók csak úgy, egy rendelet végrehajtási utasítása alapján egyetlen személyre. Ami a VU Ш. fejezetét (bevagonírozás, elszállítás stb.) illeti, nem jogos - még ha nincs is szállítási eszközünk rá - a bútorok teljes mértékű visszatartása; legalábbis meg kell hagyni ezek felett a