Kecskemét város és körzete II. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1994)

Mészáros János, Szentkirályi Pál mp. Azért könyörülyön Kegyelmetek rajtunk. Az Szent Istennek bőséges áldását kíványuk Kegyelmetek fejére terjedni, az sok nyomorúság után szent békességet, az szent békeség melet békeséges megmaradást, szegény Városért szenvedő rabok. Nem kicsin szűbeli fohászkodásai nyomorgunk, Kegyelmetekért szenvedő szegény rabok, nem tudhatyuk, hogy Kegyelmetektűll úgy anyira megvettetünk és elhagyatatunk, az minapi levelünkre, az kit Kegyelmetekhez küldötünk, semi válaszát, sem izenetit nem vőtük. Hanem kérjük Kegyelmeteket, böcsületes Bírák és Tanácsbeli Uraimék, ne kesergesen már enyire benünket, hanem Istent tekintvén, szányon meg, hogy mink is jűvendőben is köszönhesünk[sic!] meg. Halotuk, hogy mostan valamely emberséges emberek voltának Vay Uram előt instantián, ottan hamar kiatták az resolutiot, aval hamar haza sietek, mintha továb nem vehetek volna fel úttyukat, de csak itten Szegeden raboskodnék azon emberséges ember, az ki oda volt, bizony nem sietne ollyan vékony válaszai haza jűni, de nem érzi az keserves Kecskemétért való mi nagy rabságunkat és szenvedésünket, nem is akarta továb suplicálni, nem tudhatyuk, hogy mostan Kegyelmetek csak minket hármunkat illyen halhatatlan, egész városért így kínoztat és keserget, mert igazán anak az Városnak csak bitangai voltunk, nem olyan igazi lakosi, mint Kegyelmetek, mert ha Kegyelmetek közönségesen akarta volna megszabadulásunkat, munkálotta volna nem ecszer, de bizony öttvenszer is, meglehetet volna, de Kegyelmetek csak így akart benünket szánszándékai az nyomorúságos rabságban sanyargatni, az kiért az Isten legyen Kegyelmeteknek megfizetője. Minthogy az Méltóságos Generalis Globics Uram eő Nagysága magamat elejben hivatván és azt kérdezi, hogy no mit gondolsz Szentkirály Páll megszabadulásod felől, én ara azt feleltem: Kegyelmes Uram, ályon Nagyságod kegyes gratiájában, ara megent azt felelte eő Nagysága: az én gratiam az, hogy hol az suma pénz, az kit ígírtetek Schlick Uramnak, azért 4 ember jőjőn be helyetetek és mingyárt elszabadítalak beneteket, de másképen nem lehet, mert tudgyátok jól, hogy nem én hoztalak ide beneteket, hanem Schlick Gyeneralis Uram adot kezemben beneteket, azért anak az híre nelkűll nem merem megcselekedni, én ara így szólotam eő nagyságának, hogy Csajági Comendans Uram nem engedi az emberek bejüvetelét, ara énnekem így felel eő Nagysága: nem igaz, lám mostan míg az armisticium fenáll, szabadosan az ki hova akar meni, elmehet. Hiszem megmondoták nekem, hogy Budára és Győré oda vanak embereitek, mintha én nem tudnám, nem köll aval magatokat menteni, mert Csajági Comendótok megírta nekem, hogy nem elenzi az emberek bejüvetelét, szabadosan bejűhetnek. Hanem kért az Méltóságos Generalis Uram eő Nagysága, hogy megírjam Kegyelmeteknek, hogy mostan vagyon műdgya kiszabadulásunkban, [sic!] mert ha az armistitium mire fordul, anak utána bizony még az fiaink is megsiratyák az szófogadatlanságainkat, hanem kerese kedvét Kegyelmetek eő Nagyságának, hogy jűvendőben kár ne kűve-