Kecskemét város és körzete II. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1994)
Dunaföldvár, 1705. december 23. Cseplész János elismervénye a Kiskunhalas által lefizetett 140 forintról. Eredeti. BKmL V. Kiskunhalas v. Ita - Régi jelzet: H. Fasc. 11. No. 4. (Hátlapon:) Anno 1705. Die 23-a Decemberis. 140 forintról való quietantia, Cseplész János Uré. Hogy az Halassi Uraim az reájok rendeltetett pénznek defalcatiojában száz negyven forintokat percipiáltak, arról eó' Kegyelmeket quietalom. Datum Földvár 1705. 23. Decemberis. Cseplész János. (Vörös viaszba nyomott gyűrűspecsét.) 541. Kecskemét, 1706. Kecskemét főbírájának rendelkezései a lakosság részére. 1. A káromkodás ellen a fejedelem 1704. évi rendelkezése alapján. 2. Minden 14 éven felüli férfi, ha alkalmas, köteles fegyvert fogni. Zsoldost nem lehet állítani. A fegyverfogásra alkalmas személyek eltitkolása halálbüntetésseljár. Egykorú fogalmazót. BKmL Kecskemét v. Ita IV. 1525. (1705-1707. évi iratok) 72. sz. Adatik az Kősség eleiben. Jóllehet ez előtt két esztendővel 1 , minden rendbéli hadi és polgári, fegyver viselő és lakos személyeknek varason és falun publicáltatott Kegyelmes Vezérlő Fejedelem Urunk kemény Edictuma és parancsolattya által, minden Isteni káromlás, Istent s Embereket irtóztató éktelen szitkok és átkozódások megtilalmaztattak vala; hogy annyival inkáb az Ur Istennek ellenünk felindult méltó haragia csendesedgyék. De tapasztaló dolog, mind Isten eő Szent Felsége Törvényének megvetésével, mind az Természet jóra indító parancsolatinak megutállásával, s mind pedig a' Világi Vezérlő Fejedelmeknek és Magistrátusoknak szabott tilalmazása általhágásával az gonoszság annyira eláradott, hogy nemcsak az Fegyverviselőktűi, de közönségessen (csak e' helyben is), az lakosoktúl (iszonyú dolog!), az asszonyoktúl is hallatlan Isteni káromlások, éktelen szitkok és átkozódások utcánként hallatnak. Kiért az Ur Istennek csaptató ostorát méltán szenvedgyük Azért mind Tekintetes Nemzetes Vitézlő Óbester Uram, s mind pedig az Becsületes Tanács keményen parancsollya kinek kinek, hogy a' féle iszonyú káromkodás megszűnnyék; és valaki egymástúl meghallya a' szitkozódást, tartozzék hírt tenni; ha közönséges lakos, az Bírájának, ha pedig fegyver viselő, az legközeleb való Tisztinek. Ebben pedig minden tekintet és félelem nélkül szabadon az paraszt a' hadi személy ellen igasságos panaszt