Kecskemét város és körzete II. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1994)

Katára, másnap ismét megindulván jöttem Kőrösre, onnét általjöttem öt compania katonasággal Kecskemétre, és innét írtam volt egy curens levelet az Tisza melléki helységekre, hogy provisiot készítésének, akarván azal valami stratagyemát csinálnom, hogy az ellenség feltett szándékját mutallja. De azzal, hogy írtam, édes

4 Méltóságos Generalis Uram, nem praestáltanak, más hadaknak alimentatiójára való provisiojokatt el nem vettem, azért nem igazán informálták Nagyságod Méltóságátt, mert egy vereshagymájokott is, nemhogy töbet én bizony nem láttam, nem is hoztanak. Azért ártatlanul repraesentálhatt Nagyságod Méltósága Felséges Urunk előt, hanem az Sasiak és Kürtiek, míglen én Kassán voltam, Cseplyés Uram parancsolattjára hoztanak 6 szekér szénát és 15 véka abrakot, de én asztat is nem láttam, az én katonáim, sem tiszteim által sem voltak az Tiszán, nem tudom, micsoda lélekkel írták Nagyságod Méltóságának az Makai lakossok, hogy 100 kila lisztett és 125 kila abrakot és 12 vágót rajtok extorquealtam, ha rejám bizonyossodik, ámbátor úgy járjak, mint rosz ember. Azért alázatossan kérem Nagyságod Méltóságát, az sinistra informatioért és hamis vádért méltóztassék eőköt megbüntetni. Én mai napon értettem az itvaló bíráktul, hogy Szűcs Farkas Uram let volna által az Tiszán az Szegedi fél katonasággal, eő kegyelme az én commendom alat nincsen, hanem Méltóságos Generalis Groff Barkóczy Ferenc Uram ezerében vagyon, eö kegyelmét hallom, hogy hajtatot volna legaláb 24 darabbul álló vágókatt, az mellet szekereken abrakot és búzát is. De én asztat is nem láttam és sem énnekem, sem állattam valóinak aban semmi része nem volt, hanem eő kegyelme az maga cselekedetiről adgyon számot, én magamat atul nem féltem, hogy commisariusi perceptiomrul még számot is adgyak, mert senkitül semmit nem vettem, hanem azért írják, hogy ide administrálták, hogy Kecskemétig hozatták az élést magokkal, de ide be sem eresztették. Arra való nézve Méltóságos Generalis Uram, nem vagyok érdemes arra, hogy az illjetén gyalázatos mocsokkal engemet vádolljanak, ha valaha egy tikmonját elvettem valakinek, mondgya szemembe, ne vádaskodgyanak hátam meget ártatlanságomra, adná az jó Isten, hogy ezen gyalázatos kényzástul menekedhettném mentül hamaréb, soha életemben nyomorultabbul és szegényebbül nem éltem, mint most, mégis pusztító a nevem, mászor egy szolga külömben élt, hogy sem most magam, mégis én teszek kárt mindeneknek. Továbá, az midőn kívánnám, ellenem Nagyságod Méltóságánál felvett nehesztellése letétetődgyön, írásom tanállya Nagyságod Méltóságát fris jó egésségben, én pedig maradok Nagyságod Méltóságának érdemetlen alázatos szolgája Sőtér Tamás m. p. Költ Kecskemét die 8. Februarii Anno 1708. 1/ Helyesen: informátiójára. 2/ Ma már nincs a levél mellett.