Kecskemét város és körzete II. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1994)
és alkalmatlan idő s út miatt az kedves marsuslásban,[sic!] de Istennek legyen hála, emberkár nélkül vergődtünk, tsaknem minden marhánk elmarada, valóban sokat is búsultam magamban az artiglerián, hogy az marhák elállása miatt el kölletik hadnom, de noha ugyan sok ökröket el kölletett hadnunk, mindazáltal az artigleriát is betsülettel az Regiment marháin elhoztam, kiknek nagyob része megholt az terhe alatt. Érthette Nagyságod, nem kétlem, az kecskeméti romlást, kit Bertoti Uram azért, hogy az négy compania hajdút nem küldöttem, nekem tulajdonítt, de az veszet volna, ha odaküldöttem volna veszedelem estvin érkezett volna oda, hasonló dispositioja lett volna, mint az ott lévő Compania felől, de hiszem én Nagyságod méltóságos orderéhez tartván magamat, az quartélyban hadam elhelyezéssére, s megnyugtatására siettem, kit midőn Bertoti Uramnak meg aprobálta, s tsak azon kért, hogy exolutionem külgyek őkegyelmének még négy companiát magam penig hatot, nem négyet ígértem és ha akkor urgeálta volna, bizony azonnal elküldöttem volna. Oka sem Isten, sem ember előtt nem vagyok, hanem az őkegyelme vigyázatlansága, híre menne, átok vagyon attul az földtül, ember irtózik hallani.[Sic!] Most is az ellenség gyülekezeti hallatván, tizenegy companiát commendéroztam oda bé az Városokra, magam is most készülök hét jó mondiros companiáimmal, ha eljő az rác, tsak azért is megmutatom, hogy el nem szaladok, mint Beroti Uram, hanem megállok in omnem fortunae casum. Az Dunántúl most jött szintén emberem. Az némettség az Rábán túl és az egész Nyulasson inquartirizálta magát, az mi hadunk penig mindenütt innend vagyon Bottyán Uram Pápán quártélyoz, az némettül félnek, Fejérvárt is derekassan bloquadállyák ki nem jár onnand az ellenség, Nádasdy Rabutinnal, megunván az koplalást. Kérem nagyságodat, valamint az kovácsházi sokadalomban beszéllettünk, Nagyságod engem és az én bagagiamat maga mellől ne hadgyon el, meg fogja Nagyságod tapasztalni, hogy utolsók nem leszünk. Adyga Isten jó feltett cél Édes Hazája s örömünkre valamint magamat lenni álhatatossan lenni kívánok. Nagyságodnak Méltósságos Generalis Uramnak alázatos köteles szolgája Csajági János m. p. Gyöngyös 21. Április 1707. 1/ A levél papírja több helyen vízfoltos és szakadozott, a szöveg olvashatatlan.