Kecskemét város és körzete I. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1992)

Dokumentumok

Nagyságod más parancsolattyát nem veszem, elváromNagyságodat. Kívánom is, Isten hozza Nagyságodat szerencséssen. Az jászok fölülése felől egyebet nem írhatok, hanem Nemzetes Bay László Uram eő kegyeimétül értem, hogy Török András Uram, Gömör és Hont

1 Vármegyéknek viceispánya küldetett az jászok öszvegyűjtésére, de mennyi lehessenek, még eddig nem tudhattam. Ezzel kívánom, Isten sokáig éltesse Nagyságodat szerencséssen fris egésségben. Datum Kecskemét die 31. Octobris 1703. Nagyságodnak alázatos kész szolgája Szűcs János. 1/ Helyesen: Kishont. Török András azonban Nógrád megye alispánja volt. 36. Kecskemét, 1703. november 1. Bay László levele Károlyi Sándorhoz. Főleg Pest környéki katonai hírekről, a rácok meghiúsult akciójáról tudósítja. Eredeti. MOL P. 396. Károlyi es. lt. Ap. 1. AcRa Ser. I. 1703 nou. Fase. 3. C. 1. (Külső címzés:) Illustrissimo Domino Domino Alexandra Károlyi Libero Baroni de Nagy Károly, Inclyti Comitatus Szathmariensis Supremo ac Perpetuo Comiti, Serenissimi Principis ac Domini Domini Francisci Rákóczi de Fölső Vadász (Titulus) Militiae Campestris Generali etc. Domini Domini mihi Gratiosissimo. Késér

1 vei ubi. (Gyűrűs pecsét.) (Károlyi írásával rávezetve:) Redditae in Szolnok die 2da (átjavítva: 1.) Novembris 1703. 1. Novembris. Méltosságos Ur, nekem mindenkori nagy jó Uram. Alázatos és köteles szolgálatomat ajánlván, Istentül eő Szent Fölségétül Nagyságodnak minden szerencsés előmenetelt és fris egésséget kívánok. Szüntin ez étszaka érkezet Pap István Hadnagy Uram az portáról, ki is Jankó

2 táján két rácot fogót és ide hozta, mellyeket ezen alkalmatossággal Nagyságodhoz elküldettem, Nagyságod is eőket voltaképpen examinálhattya. Az melly portások Pest felé vannak, még nem jöttek, megjővén, ha valami híreket hoznak, alázatos kötelességem szerint azontúl(sicí) Nagyságodnak tudtára fogom adnom. Hallottam ugyan, hogy Pestnél valami hadak a Dunán általjöttek volt, de megijedvén, megint visszamentenek, azon rác hadak között némelly magyarok is voltak, de hogy nem mertek próbálni, re infecta viszszatértek, az német tisztek rútul megpirongatták. Szégyenletekben uyobban mintegy hét vagy nyolcszázig jővén, de eők merre mentenek, még nem érthettem. Az magyarokat magokkal

3 el nem bocsátották, félvén attul, hogy tülök elállanak, vélem, azok sokat nem próbálnak. Nagyobb bátorságnak okáért azon két rácot az gyalogságtul küldettem el, kik mellé az gyalog vicehadnagyot édnyihány hajdúkkal rendeltem, kit is Czako Jánosnak hínak. De reliquo nincsenek olly híreink, kikrűl Nagyságodnak kőllenék tudósítanom. Ezzel kívánom, Isten