Kecskemét város és körzete I. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1992)

Dokumentumok

Schlik táborának szállása Kegyelmes Uram, nem ollyan kockásson megyén, vagyis fekszik, mint Nagyságod describálya, hanem tiszta három egész lineában. Az elsőnek is az közepi gyalog, előtte az áldgyú, az második lineának is közepi gyalog, kétt szárnya mindkettőnek lovas. Az harmadik lineájának közepi szekér, két szárnya lovas. Az prejtczofja

3 minden companiábul no. 5, már 11 regimentbül computálva teszen circiter 660. Azon kívül minden regimentbül egy compánia vagyon a strázán, az prajtcsofja penig az első lineája előtt bal s job szárnya ellőtt s közepe ellőt áll. Az strázákon felől lóháton egész éfélig, akkori doboláskor bemegyen. Abrakol s újonnan egy óra múlva helyében áll. Spanisi rejter

4 penig sohol sincs, csak az ágyúi előtt s egy darabon az gyalogja előtt az első lineában, és így Kegyelmes Uram, csak szállana sík mezőben, minden felől rajta mehetnénk azon. Csak fognók egy szível, lélekkel, de ki nem lát setétben, ki attul fél, hogy ló essik velle, ki attul, hogy egymást ölik, s nem considerállja, hogy mennyi számú legyen, penig nem kétlem, eddig Nagyságodnál az küldött nyelvekbül bővségessen constál. Azért számának tudakozására már kevés gondom, hanem míg Erdélyt éri, menyi subtraháltatik Isten segítségébül bellőlle, azt számlálom. Mivel még tegnap is Kőrösön mulatót az ellenség, azért én is itten temporizálok, még ma elvárom, merre fordul. Ha továb is ottan subsistai, egyebet nem ítélhetek bellőlle, vagy az rátzság uttán várakozik, vagy penig bizonyos ideig való kenyeret gyűjt, és úgy jön ide Szolnok alá. Ezt forgotván elmémben, holnapi napon csekély conceptusom szerént azon leszek, hogy abban is akadályt tehessek, az mennyire lehet. Gyürki Páll Urammal miképpen igyekezem magamot conjugálnom, már Nagyságodnak bővön declaráltam. Kirül kegyelmes resolutióját el is várom. Tegnap elmenetele uttán Berthóti Uramnak , noha reám nem vala bízattatva, mindazáltal látván rendetlen itten maradását Szabó Máténak, az tiszteket öszvehívattam, Nagyságod kegyelmes resolutióját ellőttök elolvastattam, s az porkolábokkal az kapuk kulcsait megnevezet kapitánynak kezében resignáltatván, tisztiben instelláltam. Azuttán estig ben levén, vizsgálódtam, de az mennyire collimálom Kegyelmes Uram, ezen benlevő tisztek eleibe bizony gyenge embernek tapasztalom lenni, noha ugyan emezek mindenben submittálni ígérik magokat. Azért én Nagyságodnak jovallanám inkáb másféle hadbul praesidiumot ide tenni, s olly emberrel, az jobban engedelmeskedhetnék, mint sem ezek, mert Horváth Tamás is kapitány, Szappanos is az, mindkettő érdemes ember. S ezeket jovallanám, hogy Nagyságod az mundért hova hamaráb leküldvén, méltóztatnék Bellinyes fel locálni az egész passussokot, jól tudván s az földnépével is ismeretben lévén, 3000 embernek sem vennők annyi hasznát, mint Szappanosnak ottan, ha az német ugyan csak arra Erdély fele continuálylya úttját. 5 veszedelmek nappal is mind megeshetnek. Ez veszt minket, mert bizony Isten, nem menne ez az német soha ki Magyar Országbul, noha még így is nehezen hiszem, hogy valaha Bécset lássa. Az mint hogy bizonyossan írhatom