Kecskemét város és körzete I. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1992)

Dokumentumok

hogy az vágóknak és lisztnek elküldéssibül nem munkálkodom, és Szolnokba sémit sem küldettem volna. Alázatossan kérem Nagyságodot, de aki referálta, hogy lisztett nem küldettem Szolnokban, talán rígen kiment Szolnokbul, azért nem percipiálta s nem látta, mert én bizony küldettem kezől 400 posonyi szapu lisztett, még többet is küldek. Amellett az marhátt ex relatione Notarii Kecskemitiensis, aki azon Nagyságod úri levelét hozta kezemben, elő találta Hatványnál, hogy százik(sicl) való vágókat haytottak volna táborba, úgy Gyöngyess feli is, megírtam Hellepront Uramnak eő kegyelmének, actu Kőresre aki obveniánt(sid) öttszázbul 73. tábor feli hajtatny és meg

1 indítatny megparancsolom. Kísedelmes kecskemítiek azok most is Tisza, Zagyva mellyett szaggattyák residua részét. Immár nem tudom, ezen Nagyságod úri levele aszt dictálván s parancsolván, hogy Szolnokban is kűlgyek, és Hatvanban is, marhát-í, vagy lisztett. Arul is akarám alázatossan Nagyságodat kérnem, ha eszt az marhát énníd

2 várossokrul kihaytatom, viszamehetek-é táborba. Nagyságod úri parancsolattyához akarván magamot alkalmaztatny: amint kegyes gráciáyában magamot recommendálván. Maradok Nagyságodnak alázatos szolgáya Palkovich Ferenc. Kecskemét die 16. Septembris 1705. 1/ E szót áthúzva. 2/ Azaz: innét. 255. Isaszeg, 1705. szeptember 17. este 9 órakor. Károlyi Sándor levele II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek: személyesen győződött meg arról, hogy a német tábor átkelt a Dunán, s most Pesten fölül, budai ágyúk védelme alatt fekszik. Fél, hogy az ellenség Földvárnál is kitör s Kecskemétnek megy. Mit csináljanak Kecskeméttel? Eredeti, sajátkezű írás. MOL G. 15. RSzL I. 1. Caps. B. Fasc. 22. — Részben kiadva: AR IX. 243. Méltóságos Fejedelem, Jó Kegyelmes Uram. Mai napi írot levelem uttán 9 óra tájban, az midőn megindultam volna Pest alá, utamban kétfelől is érkezet hírem, hogy az német az éjei általjött táborostul, de már útban lévén, hitelt nem adhattam, hanem utamat continuáltam, és circiter 5 óra tájban déluttán odaértem s valóságosson tapasztaltam: Pesten felől az Duna parton, Buda álgyúi alat fekszik. Eöt katonát egész strázájáig beküldöttem, de senki ki nem jött, azzal fordultam ezen passust is megvizsgálni. Kárándit válogatót katonákkal visszaküldtem, hogy étzaka strázáját verjék fel, talám nyelvet kaphatnak. Ide érkezvén értem, hogy Méltóságos Generalis Eszterhazi Uram portasi szerencsésebbek voltának, mert nyelvet is kaptának. Kit tudom, eddig Nagysá-