Kecskemét város és körzete I. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1992)

Dokumentumok

Méltosságos Generalis, Nékem jó Kegyelmes Uram. Főllőtib sajnálom Kegyelmes Uram, hogy Nagyságod kevés seregeimet tartoztattya, holot én Kegyelmes Urunk erős s kemény parancsolattyábúl s orderibül úgy comenderoztattam el, hogy valamelly órában valahol találhattom Heleppront Uram ezerét, avagy ahoz tartozandó katonaságot, azon órában mellém vévén, nyomolyak vélek által az Dunán, de ha az Dunán által nem mentem volna is. elég dolgot s munkát adhattam volna nékiek. Tegnapi napon s még most is olly szüksíges volna, hogy eccer ezen darab földnek nagyob hasznot nem tehetne, mint most itt velem. Kire az Istenért kérem Nagyságodot, nagyobért nem kérhetem Nagyságodat, ne tartoztassa egy óráig is azon kevés seregeimet, hanem küldgye sietséggel ide hozzám, had szolgálhassak vélek hazánknak s országunknak Kegyelmes Urunk parancsolattya szerént. Istennek eő Szent Fölséginek láváiképpen való nagy irgalmábul s kegyeimébűi circiter huszad magammal tegnapi napon azon ellenségre, az kik Soti

1 sáncra ütöttenek és áttoljútenek circiter 400 lóval, egynihány sajka gyalog ráccal, azokat ezen kevés vélem lévő seregemmel elvertök Soltrul, s minden praedájokat elnyertük, s magokban is elég kárt Isten segítségébül,

2 sőtt egész az révig, az hol ide általköltözött volt, kísírtem s ott ujobban rajtok akartam ütnöm költözíssekor, de feles gyalog rác őrizvén az szározzon, rajtok nem mehettem, mivel úgyis első ütközetemben jó egynihány derík katonáim elestének, sokjok paripájok elhulottanak , féltvén az töb károktul űket, nekik nem vihettem űket, hanem egész sötít estvelik, valamedig áltól nem költöztettenek, mind ott voltam, s az midőn mind áltól mentenek, akkor tértem újoban az solti sáncban. Szegény hajdúk vigasztalássokra, jóllehet az még az ellenség az sánc előt volt is, adig is bementem egynihányod magammal hozzájok bátorítanyi, s az éjei Solton háltom, az minthogy föltett szándékom volt, hogy ma is egész estveiig az áltól költöző rév melet legyek, de egy Oláh Gergöly nevő, Heleppront Uram hadnagya miatt nem vihettem be seregemet, reám támadván, hogy illy kevés katonasággal mit gondolok, hogy ott akarok lábodoznom. Ki miat is az egész seregeket felzőndítette volt reám, s tegnap is azért, hogy rezeg maradozó katonáit jó formán megveregettem, belém veszet volt. Kit is azon órában megfogattattván, küldöm Kecskemétre. Kírem azon Nagyságodat, hogy valameddig sok ízbeli cseledeti eránt hadi törvény nem szolgáltattik reája, mindaddig zászlótartójával edgyütt el ne eresztesse. Ma ugyan már itt maradok, de holnap hajnalban ujobban az jó lovassával bemegyek, azon révben, az hol az német áltól költözött, s az mit vékony erőmmel tehettek és szolgálhattok szegény megpusztult hazánknak s ennek az darab földnek, kívánok tiszta szívbül szolgálnom. Megvallom Miltóságos Generalis Uram, hogy ha ezen egynyihány kevés katonámmal itt nem találtam volna lennem, az egész darab föld most is mind elpusztult volna, s talám tegnap is, és ma még az sáncbul is kiverte volna szegény solti sáncban levőket, mert már rőziget

3 derekassan készítette s vágta az gyalok(sicl) rác, de azokat is elkergettem róla. Most micsoda opperatioban vadnak, nem tudhattom, jól lehet hadtam egy igen jó helen jó strázát, az ki vigyáz minden felé ott Solt táján, s az mint írám,