Kecskemét város és körzete I. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1992)

Dokumentumok

kocsival mentek ki, két-két ember lévén rajta, egyet fordultak s ugyanaz nap viszajüttek. Ezzel tárcsa Isten Kegyelmédet kedves jó egésségben. Datum Kecskemét 1. Augusti 1705. Kegyelmed köteles szolgája, sógora Gróf Barkóczy Ferenc. 207. Hatvan, 1705. augusztus 2. Károlyi Sándor tájékoztatja II. Rákóczi Ferenc fejedelmet a Duna-Tisza közi katonai helyzetről és hírekről. A szegény­ség egész Jászberényig elmenekült. Az ellenségnek sikerült 100 szekér élelmet Váradra bevinni, ahol már nagy hiány volt. Eredeti, sajátkezű írással. MOL G. 19. RSzL II. 2. e/A. (Külső címzés:) Méltóságos Erdélyi Fejedelem Felső Vadászi Rákóczi Fe­renc Nagy jó Kegyelmes Uramnak eő Nagyságának. Mocsonok. (Gyűrűspe­csét.) Méltóságos Fejedelem, Nekem Nagy jó Kegyelmes Uram. Noha már ennek ellőtte is megírtam alázatossan Nagyságodnak, mind­azáltal most sem írhatok egyebet, minden felől gyűjteném, szedném az katona­ságot, de mégsem vagyok többed magammal circiter 300 lóval. Ha az ellenség nem talál késni, bizonyossan ezen darab földet porrá teheti és minden szándé­kát végben viheti, mert az föld népét én semmiképen fel nem vehetem, mind jász, mind egyéb szekere hátán vagyon. Bottyán Uramnak is írtam, de az is mesze vagyon, vagy jön, vagy sem; az ellenség legaláb 300 vagyon lovas és gyalog. Már az két erőtt méltóztatik Nagyságod kegyeimessen combinálni, Tiszántúl is, hacsak magam nem viszek valamit végbe, egészlen fog succedálni intentioja, kéttfele penig nem szakadhatok. De ha itten jó corpust verhetek s addig az ellenség mulatni talál, azon leszek, hogy Tiszán tűi is elcsapjak, Méltóságos Gróf Barkóczi Ferenc Uramat és Bottyánt hagyván itten. Az sze­génység egész Jászberényig elfutot már és az is szekere hátán vagyon. Én nem is tartóztathatom eőket, nem lévén még semmi erőm oltalmazásokra. E minap írtam volt Nagyságodnak az váradi szükség felől, hogy ex inclusis Nagyságod megértheti, de az mely indusának kellet volna lenni, túl marat az deákommal az Tiszán, kiben az volt, hogy három hétig való élésnél töb nem volt már benne, most penig circiter 100 szekéréi vitt, kin 3, kin 4 köböl gabona, árpa és zab volt. Ezen extremitásban az solti sáncbul én kihozom vala az hajdúságot, de Nagy­ságod nehézségétül tartván, nem mertem. Cseplészinek, Czirkosnak még híre nincsen. Ezzel Nagyságod kegyelmességébe ajánlom magamot és maradok Nagysá­godnak alázatos szolgája Károlyi Sándor. Hatvan die 2. Augusti 1705.

Next

/
Thumbnails
Contents