Kecskemét város és körzete I. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1992)

Dokumentumok

Eredeti, sajátkezű. írással. MOL G. 19. RSzL II. 2. e/A. Méltóságos Fejedelem, Nekem Nagy jó Kegyelmes uram. Sub dato 15. hujus Kéméndrül írót

1 kegyelmes parancsolattyát Nagyságodnak szokot alázatosságal vettem, megvallom Kegyelmes Uram, hogy lovaim alig lantolnak továb-továb, mindazáltal az míg lehet, csak megyén velem együtt, Nagyságod kegyelmes parancsolattja szerint, valahova kívántatik. Noha Andrássi Miklós Uram informatiojábul az szegedi állapotrul írtam vala Nagyságodnak, de magamnak írot levele az Commendansnak ma szintén confírmállja azokat, mert világossan kitetzik, hogy az congeralt corpussat nem akarja eloszlatni, kibül collimalhattya ember, hogy ámbár az armistitiumot ígérje is, csak addig tartja, míg előtte hadat érez, de valamiként innét az had távozik, félő, ha operatiohoz nem is, de pusztításhoz fog. Hasonlóképpen az Tiszántúl való rác is mind ekkoráig in corpore vagyon s keményen nyomtat s arat, az mi bloquadank penig mégis elég meghasat szível vagyon, nem hiszem, eddig is belyeb szállót volna Pocsajnál, abban éppen nem is bízhatni, mint júakaróim írják, mert ezuttán is csak elszalad az, ha csak hírét hallja is az rácnak, én vagy Palocsai Öcsémet, vagy Galambos Sógor Uramat javallanám, Kegyelmes Uram, elejikbe. Itten az fizetéshez tegnap fogattam Kegyelmes Uram, csak elhűltem bele, miként találtam az hadat, Szűcs János, szegény Nyíri, Nyúzó s Ilosvai ezeréiben alig vagyon 800 katona. Nagyságod kegyelmes parancsolattyára mingyárást indítottam volna Pest eleire, de mire. Itt sem leszen s ott sem, hanem sok prancsolatimot újobban reiteráltam, talám öszvehajtathatom, akkor alkalmatossabban compareálnak, azalat ezekkel az Marosmellyéki rátzságot zördíteném meg, hogyha nállok nélkül és csekély személyem nélkül ellehetne Nagyságod. Ujobban elbocsátom azon rácokat is, kiket Berthóti Uram megtartóztatot volt s írok az Szegedi Commendansnak, mit fog resolválni, azt is alázatosson transmittálom pro informatione Nagyságodnak. Az éjei hozák hírül, hogy tegnap az Dunánál Tát nevű falut felpraedálta az ellenség, jól le is vagdalt az lakosokban, kin csudálkozom, mivel Cseplyessit és Czirkost rendeltem volt azon Dunaoldalra. Az Túri sáncot is alkalmasint muniáltatom, csak az átkozot katona volna állandó, jó formába állítanám most eőköt, de rettenetesül az takarodásra oszlót és nyomtatásra, actu is Deák Ferenc, Boné és Budai Uraimék ezereibül egyetegyet exequáltatok, csak használna, túl az Tiszán is egynehányat exequáltattam, mind csak az fizetést okozták, már az is megvagyon, meglátom, továb mint lész. Deák Ferenc s Hellepront ma érkeznek el, mindöszve az más négy ezerbeli haddal leszünk talám 1500, de nem sokkal többen, már Nagyságod bölcsön considerálni méltóztatik, ha elviszek benne, mi marad itt s miként érkezhetek mind Szegedre, mind túl az Tiszán, Arad fele. Való Kegyelmes Uram, többet teszen az egész Ország ezen cikelynél, de az menyi vitézlő rend ebbül kiál, ennek romlásával ha el talál oszlani, nagy csonkulás interveniálhat, kit Isten távosztasson.