Kecskemét város és körzete I. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1992)

Dokumentumok

kétlem, hallotta Nagyságod az kecskeméti juhok elhajtását, alig voltak másfél százon a rácok, amint nekem az mindszentiek referálták. Amint tegnapelőtt is megírtam, vévén(sic!) Nagyságodnak, Szolnokban visza megyek és maradok Nagyságodnak igaz köteles szolgája Berthoty István m. p. Túr Die 17. Julii 1705. 1/ Valószínűleg Jászfelsőszentgyörgy. 2/ Egy szó olvashatatlan, talán: úgy. 3/ T. i. Szolnokon. 4/ A szolnoki őrségben szolgáló német egység. 185. Kunszentmiklós, 1705. július 18. Cseplész János, a Kiskunság vice kapitánya Károlyi Sándornak. Az ellenségről szóló hírek, nem szívesen megy le Soltra, mert akkor ez a helység az ellenség prédájává lesz. Eredeti. MOL P. 396. Károlyi es. lt. Ap 1. AcRa Ser. 1.1705. júl. Fasc. 3. C. 10. (Külső címzés:) Méltóságos Fejedelem Kegyelmes Urunk eő Nagysága Tiszántúl való Hadainak Fő Generalissának, Tekintetes Nagyságos Károlyi Sándor Kegyelmes Uramnak írám alázatossan. Kecskemét. (Gyűrűspecsét.) Ajánlom alázatos szolgálatomat Nagyságodnak. Isten szerencsés sok jókkal áldgya Nagyságodat, kívánom tiszta szíbül. Kegyelmes Uram, írja Nagyságod, hogy Nagyságodhoz elküldtem volna eddig, bizony éppen csak most érkeztének meg katonáim Nagyságod keresésébül, mindazonáltal reménlem, hogy már értet(sic!) Nagyságod a tasi szomorú esetrül, és nem is újság; mindaddig a Duna mellet voltam, még által költözött az ellenség, elsőbben a lovas hada mönt által, azután az marhát is hajón hordotta által, volt penig 6 nagy öreg hajója, a mellyen utolszor edgyszersmind által mönt a gyalogja, és most mindgyárt érkezek meg a portásom, akik látták, hogy az gyalogja azon helyen vagyon, a mint által költözött a szigetre, és ugyanazon portásimnak adtak a ráckeviek két levelet a kezekben, a mellyet küldött tülök a Német Generalis Adontul, im penig azon leveleket elküldöttem Nagyságodhoz,

1 Nagyságod megolvashattja, és hová tetcik Nagyságodnak, ha kívántatik, küldgye. A mi penig azon katonáim dolgát illeti, a kik Nagyságodat keresték, jüttek haza nagy sietségei, és olly hírt hoztak, hogy bizonyossan ma Csabánál volt pest, budai rácság, és minthogy immár most egyedül maga vagyon szegény helységünk és semmi had körülünk nincsen magamnál töb, aminthogy kimondhatatlanul elrémül, bizony továb nem bátorkodhatik, minthogy már magamnak is kell mönnöm a solti sánchoz Nagyságod kegyelmes parancsolattjára, nincsen is mód maradásában, errül penig követem Nagyságodat, hogy eddig el nem mehettem, mert bizony a mindennapi szömmel látott ellenség miatt nem mehettem, de ha mindenük prédára kél is, ha Nagyságod elküld, igenis