Iványosi-Szabó Tibor: Kecskeméti szabályrendeletek 1659–1849 (Kecskemét, 1991)

Bevezető

Bevezető A magyar történetírás már több mint száz évvel ezelőtt nemcsak felmérte a szabályrendeleteknek, az egyes települések statuturnainak történelmi forrásértékét, hanem gondoskodott nagyobb részük összegyűjtéséről és publikálásáról is. Ez a döntés tökéletesen érthető, ha meggondoljuk, hogy ezek a rendeletek egy-egy településnek, illetve közigazgatási egységnek szinte helyi törvényei voltak. A Magyar Tudományos Akadémia kiadásában 1885-ben jelent meg a „Corpus statutorum Hungáriáé municipalium", azaz „A magyar I törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye" c. sorozat L kötete.

1 Akiadót és a sorozat szerkesztőit több cél vezette. Az egyik a magyar történelem sajátosságából adódott. A ruggettenségünkért folytatott több évszázados harc során a helyi közigazgatás szerepe * nálunk nagyobb lett, mint azokban az országokban, amelyek a nemzeti központosítás terén előttünk jártak. Különösen nagy lehetőséghez jutottak a hódoltság területén lévő népesebb mezővárosok, mivel még a megyei hivatali apparátus is igen nagy távolságban, a királyi területeken végezte munkáját, ugyanakkor a közigazgatás jelentős mértékben, a jogszolgáltatás pedig csaknem egészében a magyar törvények és előírások szerint működött

2 E kötet kiadásának okaként nekünk is a statútumok rendkívüli forrásértékét kell megjelölnünk. Kétségtelen, hogy a többi iratféleség gyakorta csak a múlt egy-egy szűkebb sávjának rekonstruálását segíti elő, a helyi hatósági rendeletek a gazdasági életnek, a demográfiai mozgásnak, a szellemi tevékenységnek és a helyi politikának sok-sok mozzanatára utalnak. Éppen ezért a történettudomány igen sok területén munkálkodók számára nyújtanak fontos támpontot A rendeletek forrásértékével kapcsolatosan célszerű még egy sajátosságra felhívni a figyelmet ezek jellegükből adódóan az esetek nagy részében a helyi lakosság egészére, vagy legalábbis annak jelentős hányadára voltak kötelezőek. Tehát egy közösség egészéről vagy annak fontos csoportjairól nyújtanak tájékoztatást Természetesen nemcsak a megyék és a királyi városok történelmének feltárásában nélkülözhetetlenek a szabályrendeletek. A mezővárosok — köztük Kecskemét — nem * rendelkeztek ugyan azokkal az önkormányzati jogokkal, amelyekkel az említett municipiumok fel voltak ruházva, mégis meghatározott keretek között statútumok létrehozására és kiadására volt lehetőségük. Homyik János, a város kiváló történésze is tudatában volt ezen * irott emlékek forrásértékének.

3 Éppen ezért az 171 l-ig terjedő dokumentumok közé bevett néhányat a legfontosabbnak vélt szabályrendeletek közül is, de célkitűzése sem tette lehetővé, hogy teljességre törekedjen. A Corpus statutorum Hungáriáé municipalium kitűzött célja értelmében a mezővárosok rendeleteit mellőzte. Kecskemét, ez a hatalmasra duzzadt mezőváros, amely 1870-ben törvényhatósági jogot kapott, csak egyetlen, 1800-ból való stamtumrnal van képviselve a sorozatban, bár ez tartalmazza az 1761., 1773. és 1795. év városi statútumainak még akkor érvényben lévő részeit is.

4 Homyik négy kötetes, ma már több szempontból is nélkülözhetetlen forráskiadványait a több mint 120 év során nem követték újabbak. így a Rákóczi szabadságharc lezárását követő évszázadokról nem készült sem az övéhez hasonló forrásközlés, sem olyan igényes összegzés, mint amit ő elvégzett. Tekintettel arra,