Iványosi-Szabó Tibor: Kecskeméti szabályrendeletek 1659–1849 (Kecskemét, 1991)

Szabályrendeletek

némelyek pedig truttzoló indulatoktól elragadtatván, a nemesi szabadságnak palástya alatt vakmerően s világosan gyakorolyák, s ezeknek példájuknál fogva a még valamennyire tartózkodók is neki bátorkodnak, ilyes környülállások között kéntelen lévén ezen tanács olyas büntetésről gondoskodni, melynek példás volta ezen visszaélésektől mindeneket félelembe tartson, elhatároztatott, hogy innentúl minden, aki kurta korcsmán való bormérésben tapasztaltatik, először 25, másodszor 50, azután pedig mindenkor 100 forintokra, a kurta korcsmán pálinkát mérők pedig, valamint a kurta székesek is, első esetben 13, másodszor 25, harmadszor és azután mindenkor 50 forintokra, akiknek pedig tehetségek nem volna, testi büntetéssel büntettessenek. Állván ezen büntetések mindazon házigazdákra is, valakik lakójaiknak ilyes kurta korcsma s kurtaszék tartását tudva elnézik, és bé nem jelentik. Mely ezen rendelés tizedenként közhírül tétemi rendeltetik, azon megjegyzéssel, hogy minden lakosnak megengedtetik a maga termesztvényéből főzött pálinkájának, ha bár az kevesebb mennyiségű volna is, egyszerre, de nem részenként való eladása. IV. 1504. h/2.313-315. p. 296.1821. KECSKEMÉT VÁROS TANÁCSA MEGTILTJA, HOGY A BŐRÖKET ÉS A GYAPJÚT A SZÉKTÓBAN MOSSÁK Jelentetvén ezen tanács előtt, hogy a bőröknek és gyapjúnak a Széktóba a zsidók által nagyon szokásba vett mosása különösen azért káros volna, mivel azon tónak vize által a gyapjú ugyan tiszta fehérré, de a közé verődött sok székes és homokos részek által nehézzé lévén, a zsidóknak ezen nyerekedni kívánó csalfaságok miatt a kereskedők előtt a helybeli gyapjú becsébe s kelendőségébe sokat veszt, és az egész lakosság károsodik, az ezen visszaélések eltávoztatására a zsidók a bőrnek és gyapjúnak a Széktóba való mosásától a bőrök confiscatiójának terhe alatt átalyában eltiltatnak, azon mosásra ezentúl a Kerektó rendeltetvén, és ezen rendelés nekiek a zsinagógájokban szoros tilalom mellett tudtokra adatni határoztatván. IV. 1504. h/2.315-316.p. 297.1822. KECSKEMÉT VÁROS TANÁCSA SZABÁLYOZZA A NEM HELYBELIEK KERESKEDELMI JOGÁT Jelentés tétetett, hogy bátor mind ekkoráig a külföldről idejött idegen kereskedőknek az árulás egyedül a heti vásárokban volt is megengedve, mindazonáltal