Bláho Vince búcsúbeszéde Kecskeméten 1772-ben (Kecskemét, 1991)

Utószó Blahó (Blaho, Bláho) Vincéről, e kisterjedelmű, de Kecskemét történetére nézve rendkívül érdekes munka szerzőjéről alig tudunk többet annál, mint ami könyvecskéje címlapjából kikövetkeztethető. Neve után ítélve valószínűleg felső-magyarországi, nyilván szlovák származású lehetett. Nem tudjuk, hol végezte tanulmányait, Szinnyei József is csak annyit említ, hogy „hittudor és Szent Ferencrendi áldozópap Kecskeméten, Kassán és Nagyszombatban." Munkája szerint a ferencesek ú.n. obszerváns irányzatához tartozott, ezt a tartományt a burgosi generális káptalani gyűlés hozta létre 1523-ban és az Üdvözítőről nevezték el, s ez lett a szarvatoriánus provincia. Blahó 1753-ban Kecskeméten a „kisdedeknek lelki tanítója" volt, hogy ezt a tisztségét mindvégig ellátta-e, nem tudjuk. História Domusuk szerint 1772-ben ő volt a kecskeméti plébánia átadója a világi papságnak, s ez adott alkalmat e munkájának megírására is. Ennek a rövid utószónak nem feladata méltatni azt a hősies, áldozatkész és gyakran életveszélyes tevékenységet, melyet a ferences barátok a török hódoltság területén másfél évszázadon át végeztek. Kétségtelen azonban, hogy életútjának feltárása még sok feladatot ró a kutatókra. Szinnyei József: Magyar írók I. Bp., 1891.1095-10%. hasáb. — Török József: Szerzetes és lovagrendek Magyarországon. Bp., 1990. Irodalommal.