Bláho Vince búcsúbeszéde Kecskeméten 1772-ben (Kecskemét, 1991)

mi időnkben pedig jól emlékezünk reá, hogy a tatárok szintén olly hatalmasságot vittenek végbe a tisztelendő páter frantziskánusok klastromán, valamint kívül a várasbélieken, a klastromnak egyet s mását felprédálván, pátereket pedig fejszékkel kergetvén és hagyigálván. Negyven esztendőknek forgása alatt pedig ezen varasunkban három rendbéli ragadó betegség nagyon uralkodván, minemű terhet viseltének, hoszszú volna előszámlálni. A többi között tisztelendő öreg páter Schutth Joakim, hogy szabadabban szolgálhasson a lelkeknek, második pestisben a klastromon kívül egy puszta kápolnában lakott, hogy éjjel s nappal, minden akadály nélkül (ahová magával a szükség hozná) nyitott útja volna a betegekhez, és olly szorgalmatoson szolgált, hogy senki (hanem ha az maga, vagy gondviselője restségéért) szent gyónás és lelki vigasztalás nélkül e világbúi ki nem múlt. Ezelőtt pedig kilentz esztendővel, azt, hogy melly szívessen, híven és igazán segítették a pestisben nyavalgó híveket azon szent szerzetnek nyólz fiai, (kik közül hatan szólíttattak ki e világból) elhagyván, azok közül tsak kettőt, most is előtt, úgymint tisztelendő páter Szentzi Gáspárt és Spanik Sándort, hozunk elő; akik is olly serényen, éjjel, nappal fáradtak a lelkek körül, hogy tsak egyre sem emlékezünk, annyi ezerek közül (ha tsak tulajdon magok, vagy vigyázók gondatlanságából nem) ki szent gyónás, és lelkének megvigasztaltatása nélkül ez árnyékvilágbúi indúltt volna ki. Egyszóval minden időben panasz nélkül mind a szentségeknek kiszolgáltatásában, mind más istenes gyakorlásokban hűségesen, igazán és szorgalmatoson szolgáltak, most is szolgálnak, annyira, hogy nemtsak valami fogyatkozás nem esnék; de még a mindennapi ájtatosság szüntelen szaporodni is láttassék s a. t. Minek is nagyobb hitelére és maradékinknak emlékezetére s a. t. Levelünket adtuk ketskeméti ekklesiánknak élő petséttyével megerősítve. Ketskeméten 12. napján Böjtelő havának 1719-dikben.