Bláho Vince búcsúbeszéde Kecskeméten 1772-ben (Kecskemét, 1991)

don indulatúnkbúl és szívességünkből, mi elsőtől fogva utolsóig, sőt maradékink is, a templomot, residentziát, iskolát általadgyuk örökössen és megváltoztathatatlanul Szent Ferentz Atyánk szerzetének; áldással bírják és Istennek nagyobb ditsőségére gyarapítsák, valameddig tsak egy is marad tisztelendő páter frantziskanusok közül Magyar Országban. Melly dolognak nagyobb igazságára mind az varasnak, mind az ekklesiának közönséges élő petséttyével megerősíttetet levelünket adtuk Ketskeméten sat. 1678. Szent Mihály havának 5. napján. IX. Levél: Régi suüyos időkben tett hív szolgálatinkat bizonyíttyák a katolikus népnek főbb emberei. Mi romai katolika hitű ketskeméti templomnak gondviselője, Kováts György, és eskütt tanátsbéliek, nevezetessen Bodo András, Szabó János, Csorba István, öregebb Szent Királyi János, Kerekes István, Hajagos János, Bede Mihály etc. etc. és többi pápista lakosok, adgyuk emlékezetül tudtára mindeneknek sat. hogy mi a következendő dolgokat rész szerént a mi boldog emlékezetű eleinktül vettük, rész szerént pedig tulajdon tapasztalásunkból tudgyuk, úgymint: midőn még a keresztényeknek szörnyű ellensége, a török, itt körülöttünk felette uralkodott volna, történt a mi plébániánknak lelkipásztor nélkül való üressége, mellyet látván a mi eleink, mivel illendő helyeken, köteles tisztelettel és alázatos kéréssel azon volnának, hogy lelkipásztort szerezzenek, mégis semmiképpen nem nyerhettek; azért magok köztt tanátskozván, folyamodtak a Jesus Társaságának nagyon tisztelendő atyáihoz, remélvén, hogy lelkiatyát kétség kívül nyernek, onnét mindazonáltal vigasztalás nélkül bocsajtattak viszsza. Azontúl pedig, hogy az ájtatatos lelkek, annyi eretnekek között, lelkipásztor nélkül sokáig veszedelemben ne nyomorognának, járultak a legszentebb üdvözítőnk Pwpmriö-jában lévő Szeraficus Szent Ferentz Szerzetéhez, s a. t. amelly is megértvén a mi eleinknek illendő kérését, a lelkek szolgálattyára való buzgóságtól felindítatván, ajánlotta magát, hogy akar lelkiatyákat küldeni, amint is küldött; és onnét fogva azon atyák a mi plébániánkon mind ekorig, az esztergami érseknek meg-