Bláho Vince búcsúbeszéde Kecskeméten 1772-ben (Kecskemét, 1991)

SMS 3 bibén. Mi barátok őrzöttük, Isten kegyelméből, azon kevés nyájat, melly most nagy sereggé nevekedett. Tzigleden is, Ketskeméthez nem meszsze, új vallásúakkal rakott varasban, nemrégen szemenként tsírázó katolikusoknak első nevelője volt franciskánus.

47 Nem éppen heábavaló tagoknak mutattuk tehát magunkat a Magyar Anyaszentegyházban, kik gyűlöltethetnénk; hanem midőn szűke volt az nagy tisztelendő egyházi állapotú embereknek, hív helytartó munkásai valánk, kik legalább békességes maradást, mint régi szolgák, kívánhatunk. Egykor az apostolok annyi halat kerítettek hálójokba, hogy szakadozna a háló; azért annuerunt sociis, qui erant in alia nam, ut venirent, et adjuvarent eos, intettek társaiknak, hogy jönnének és segítenék őket. (Lukács evangéliuma 5. 6.,7.) Halfogásban (az emberek lelki üdvözítésében) fáradozó apostolokkal egy hajóban vagy Te mint egyházi személy, Főtisztelendő Ur! más hajóban, a társokkal, vagyunk mi szerzetesek. Legfőbb kötelességünk vita contemplativa, az Ur lábainál Magdolnával, örökké tartandó, isteni s mennyei dolgokrúl, az az ideig valókat félretévén, elmélkedni, és tulajdon üdvösségünkre tökélletesbb élettel igyekezni;de mivel nem remetéknek egyedülvalóságára esküdtünk, azért Szent Ferentz atyánknak példája szerént, vita activa, Istenért Mártával, mások lelkeinek evangeliomi szolgálattal üdvösségre való keresése is, mennyire az egyházi hatalmasság engedi, foglaltatik hivatalunkban. Kész tehát a hajónk is az halászatra. Vannak Ketskeméten sokan, kiket az isteni kegye46 Bizonyíttyák ezeket régi leveleink és könyveinkbe tett jegyzések. Ide számlálni lehetne talám Gyöngyös varasát is, mellyben hogy Botskaj István támadásakor a mieinknél lött légyen az egyházi gondviselés, jelentik a gyöngyösi Nagy Tanátsnak Pünkösd havának 2. napján 1606. Provinciálisunkhoz, Újlaki Imréhez, és Mátyás Hertzegnek, a gyöngyösi eretnekekhez Boldog Aszszony havának 11. napján 1607. igazított levelei. 47 Behozta ide az pápistaságot budai tiszteletes apátza szüzeknek, mind földesaszszonyoknak istenes akarattyából, Szochmaister Miklós tisztartó 1739-dik tájban. Itt eleinte a mieink káplánykodtak bitskei plebanusnak, tisztelendő Suhai Jánosnak hatalma alatt. A kálvinistáktól viszszavették régi templomjokat a katolikusok Böjtmás havának 28. napján 1753-ban.