Bláho Vince búcsúbeszéde Kecskeméten 1772-ben (Kecskemét, 1991)

ájtatos gyülekezetek (congregátziok), mivel a béírottakat reguláival (ámbár nem vétek alatt) kötelezik bizonyos időkben a szentségeknek vételére, processiókra, kiszabott imádságokra és más istenes foglalatosságokra, emellett különös jóságos tselekedetekre ébresztik: ezek felett pedig az öszvetársoltatottaknak könyörgését hathatóssabbá teszik; tehát azok által is illendőképpen az isteni tiszteletet, a keresztényi szentséggel és jámborsággal egygyütt, neveltük köztetek és virágoztattuk. (Máté evangéliuma 18. 19., és 20.) Ugyanis nem másra tzéloztunk minden fellyebb megbeszéllett eszközökkel, is, hanem hogy ti, szerelmes halgatóink! az élő Istennek igaz ismíretével, ditsőítésével és szolgálattyával a tökélletes életnek mint magatokhoz, úgy felebarátitokhoz képest, helyes viselésével, in medio nationis perversae — sicut luminaria in mundo, úgy fényeskednétek az hittől elfordúltt nemzetség közt, mint az égi világosítók e világon; amitsodás dítsíretet filippiekről is mondott Szent Pál apostol. (Pál apostol levele a ßlippibelieknek 2. 15.)