Bláho Vince búcsúbeszéde Kecskeméten 1772-ben (Kecskemét, 1991)

mányokat: az iffiak fegyvert inkáb élesítettek, paripát örömessebb nyergeltek, hogysem írótollat fogtak, vagy böltsességgel kínálkozó könyvet forgattak volna. Az iskolák tanításában nagy akadályt tettek az hazabéli zenebonák köztt vastagodott, új eretnekségek is. így ritkán nevekedtek Isten oltáránál teendő szolgálatra, a pásztori tisztre, vagy szerzetbéli életre alkalmatos emberek. Akkoron búsulva mondák a ti jámbor nagy atyáitok: ubi est literátus? ubi legis verba ponderans? ubi doctor parvulorum? hol vagyon az írástudó? hol a törvény igéjének megfontolója? hol a kisdedek tanítója? (Izajás próféta könyve 33.18.) Nyárra kelvén az 1633-dik esztendő, jöt hozzátok Pétsrül egy szerzetes atya, ama lelkeknek keresésében elolthatatlan fáradságú Jesus Társaságából. Ez tapasztalván, hogy itt sokan scuriunt et sitiunt justiiiam, éhezik és szomjúhozzák az igazságot, szegétségül társot hiit ugyan pétsi collegiumból. (Máté evangéliuma 5. 6. — Arnos próféta könyve 8. 11.) Ketten látván az üdvösséges munkához; az élet igéjének gyümöltsös hirdetésén, az isteni szolgálatok folytatásán kívül, iskolát 5 Visgállya meg törlött szemmel az okos ember, ha bátorságosb s üdvösséges legyen-é ezen debretzeni hit-másolóktúl, vagy nitzéabéli, konstántzinápoli, efesoni, kaltzedoniai, tridentomi és a többi régi, és egy nyomban járó atyáktól tartatott gyülekezeteknek végezésén megállapodni. Helvetziát Zvinglius tévelyété el. Annak holta után Kalvinus, eretnek tanítású könyveit, mellyeket jobbára Ekolampadiusnak, zvinglianus eretnek embernek írásiból kevés változtatással szedett öszve, Argentoratumban 1535-dikban nyomtatta ki, és onnét kezdé hintegetni. Fészket vert magának Genevában Urunk 1540-dik esztendejében. így Zvinglius tévelygése jobbára Kalvinus neve alatt terjedett. A zvingliánusok sacramentarius nevet nyertek, mivel az oltári Szent Sacramentumot jelesben ostromlottak. Olvasd Molnár János Jesus Társaság az Anyaszentegyház történeteiről írt XV és XVI. könyv. Ismét Graves, Saeculum XVI. Colloquium III. Az való, hogy a magyarok közt már 1548-ban voltak víszszakeresztelők és sacramentáriusok: mert akkor ország gyűlésében, Art. XI. parantsoltatott, hogy az országból meszsze kergettessenek. Kezdetiének pedig az magyar lutheránusok és sacramentáriusok különös superintendensektől igazíttatni 1564-ben, amint ira tik az elébb emiétett basileai históriában, vag. 419 Ha a XV-dik századot felveszszük: voltak Magyar-Országban Tseh-Országból beszökött hussiták. Ezeknek kikeresésére és megtorkolására Markiai Szent Jakab, a bosnyai és magyar observans barátok elöljárója, vala rendelve IV-dik Eugenius pápátúl 1436dikban. Wading, ad citatum annum. Num. 3. et 6.